Bocsásd meg Olvasó, amiért mindjárt, e kis mű legelső szavában
hazugságra vetemedtem, de érzelemmentes dal nincs; ha bárki belekezdett ilyen
művet írni, biztosan az alkotás legelső perceiben elfordult tervétől, hiszen rá
kellett jönnie, hogy amire készül, az semmiről sem szól majd, a semminek pedig
a legfontosabb tulajdonsága az, hogy nincs, így érzelemmentes dal sincs.
Mert érzelmek nélkül nem érdemes élnünk, érzelmek nélkül még
a fülünk tövét sem érdemes megvakarnunk, ugyanis az azt jelentené, hogy
viszketés sem volt, így a vakarást követő felszabadult érzést sem
tapasztalhatjuk meg.
Live for nothing, or
die for something (*) – mondta egyszer Sly és igaza volt.
Mert ha intelligenciánk bármi szépre vágyik a neki
rendeltetett hét, nyolc, esetleg kilenc évtized alatt, amit a nagy
visszabootolásig a Föld nevű bolygón kell eltöltenie, nem félhetünk időnként fejest
ugrani kockázatos kimenetelű érzelmekbe; bár az író maga is így tett, és bizony
csaknem nagyon ráfaragott, de végül jutalmul mást kapott.
Azt, hogy érte nyúlt egy kéz, sőt az a kéz azt is mondta,
hogy máskor is érte nyúl majd és az író most azon töpreng, vajon így nem
kapott-e többet.
Nagyon régi, elcsépeltnek tűnő, szinte az irrealitás határát
súroló fogalom:
barát
Ezt kapta az író, és bizony örül neki.
VM
/ Miedzyzdroje / 2013.12.05.
(*): „Élj semmiért,
vagy halj meg valamiért” – Sylvester Stallone
No comments:
Post a Comment