kuszaPest

A címet – mielőtt a kerület lakói bárki mást hibáztatnának ezért – teljesen egyedül találtam ki, és az Egressy, Stefánia, Hungária és Thököly utak között megbújó, egyébként számomra kifejezetten vonzó városrészre utal. A negyed két ütőere az Ilka és a Gizella utca, melyek mentén, illetve végeiben sok kis étterem, büfé, kifőzde várja a környékbeli irodák izzadságos hajszában megfáradt dolgozóit, akik sokszor – nyilván a rengeteg rájuk szakadt munka kövekeztében – már fél tizenkettőkor az utcán őgyelegnek az aznapi ebédre vadászva. Van itt török, kínai, amolyan „európai” és helyi ízeket kínáló étterem, ezen kívül sok kis bolt, büfé, meg egy hentes is, akiknél épp ugyanúgy megtölthetjük a hasunkat, ha belépünk a tejjel és mézzel folyó Kánaán e kis eldugott szegletébe. A következő írás (és sok másik is, amit ebben a blogban olvashattok) ezeken az utcákon született, gyakorlatilag az étkezéseket követő kávészünetekben, illetve a kávéhoz vezető csavargások alatt; hogy az eredmény jó vagy rossz, kérlek, ti döntsétek el.

Külön köszönet Nórinak, Györgyinek és Robinak az inspiráló társaságért

Ami pedig a cím jelentését illeti (*): a probléma végül is elkerülhető, de ha mégis megtörténne a baleset, az sem rettenetes baj, nekem egyszer még egy kifejezetten előnytelen rücsköstalpú edzőcipőt is sikerült tökéletesen megtisztítanom miután beleléptem.

akkor jöjjön a szöveg:

Be szoktam ülni a Thökölyn egy pékségbe – az ablaknál van asztal, meg olyan magas bárszékek, ahonnan lehet kifelé bámulni a gyalogosokra, a házak ablakaira, meg a megállóba érkező buszok utasaira, meg minden másra – szóval be szoktam ülni, hogy megigyak egy kapucsínót. Ezt általában délben csinálom, úgy, hogy ebéd után valahogy lerázom a kollégáimat, nekik úgyis sok dolguk akad az irodában, nekem meg lényegesen kevesebb, úgyhogy én mehetek a Thökölyre a pékhez. Ott jó. Vannak helyes lányok a pult mögött, nyugdíjasok a pult előtt, az utcán időnként megáll a busz, a villamossín még ott van de villamos nem jön rajta, tavasszal elkezd sütni a nap és olyankor szerelmes párok is vannak és olyankor időnként elbőgöm magam, mert Suzanne jut eszembe, szóval olyan kopott, kutyaszaros (*), pesti romantikája van a dolognak, ami nekem bejön. Sőt, időnként felhívom Katit is és ha épp ráér, akkor egy jót beszélgetünk, amitől ha lehet, még különlegesebbé válik az élmény.

Ugyanis Kati a tíz év alatt, amióta ismerem, intézménnyé nőtte ki magát nálam. Akkor egy irodában egymás mellett töltöttünk el egy évet és mivel épp egykorúak vagyunk, kiderült, hogy minden gyerekkori emlékünk azonos, egyszóval remekül elröhigcséltük azt az egy évet, aztán telefonon meg szkájpon a következő kilencet. Közben ő ugyanolyan fiatal maradt, én meg negyvenhárom lettem.

De térjünk vissza az ablak melletti pulthoz, meg a kávéhoz, mert hát mi másért mennénk reggel munkába, mint ezért a kávéért, amit akkor, ott, az ablakban felelőtlenül szürcsölgethetünk, míg a munkahelyeken a társadalom felelősségteljes tagjai fáradságot és verejtéket nem sajnálva udvarolgatnak kolléganőiknek. Biztosan benned is sokszor megfogalmazódott már a kérdés: „ki az aki itt dolgozik?”. Mármint ki az, aki itt dolgozik a preszók pultos-lányain kívül? Hát… Háááát… Bevallom, elég sok mondatot kitöröltem innen, mire végül ez a szöveg így, ebben az állapotában belekerült ebbe a blogba, de így legalább senki sem sértődik meg.

De mindegy is, hogy itt vagy ott pontosan ki dolgozik, egyébként erre a kérdésre mindannyian tudjuk a választ, a lényeg az, hogy jól érezzük magunkat és amíg mindenki jól érzi magát, addig béke honol, ami mindenkinek jó.

Mire kávé után visszajutok az irodába, már majdnem két óra van, onnan már bárki kihúzza négyig, még fél lábon állva is, ha kell… de nem kell. Elméletileg négy húszig vagyunk, ahol a „húsz” a közel kétórás ebédidőt reprezentálja. Kollégáim erre a „négyhúsz”-ra azt szokták mondani, hogy ezt az időpontot mindenki belátása, de főleg lelkiismerete szerint tartsa be, amire én mindig a plafont nézve eltűnődöm és végül rendszeresen meglepődöm azon, hogy milyen csúnyán elbánt velem a sors ezen a téren, ugyanis négykor hűlt helyem támad.

VM / Bp / Thököly / 2014.02.26.