a "will" utáni dolog - XXI. századi Micimackó

Ma reggel, erdei sétám közben egy nagy fa alatt kis ajtóra és az ajtó felett egy táblán a „Kovács János”* névre lettem figyelmes, majd továbbhaladva – hogy minden kétségem eloszoljék afelől, hogy a Százholdas Pagonyba csöppentem – egy tisztáson Micimackóba botlottam. Micimackó épp gondolkodott valamin, ezt abból lehetett látni, hogy mancsával a homlokát ütögette egész addig, míg észre nem vette, hogy közeledem. Arra gondoltam, most bizotsan csodálkozik azon, hogy embert lát, pontosabban hogy egy olyan embert lát, aki nem Róbert Gida, ezért – hogy meglepődését enyhítsem – beszélgetni kezdtem vele. Micimackó kifejezetten kellemes beszélgetőtársnak bizonyult, biztosított arról, hogy nem zavarom őt reggeli agytornájában, mert úgyis épp elfelejtette, amire gondolt, ha épp gondolt egyáltalán valamire, de már ebben sem volt egészen biztos, így bátran kérdezhettem őt a Pagony mindennapjairól. Mindenki jól volt, Bagoly bölcselkedett, Füles szomorkodott, Kanga nevelte Zsebibabát, aki általában Tigrissel ugrált, egyszóval minden a megszokott medrében folydogált és beszélgetésünk idejére már Róbert Gida és Malacka is hazajöttek Külföldről. Micimackó megkérdezte tőlem, hogy pontosan hol van a „Külföld”, mert már sokat hallott róla, de nemigen tudta elképzelni, hogy merre lehet. Én erre azt válaszoltam, hogy ha Róbert Gida és Malacka épp most jártak ott, akkor inkább kérdezze meg tőlük, mert engem ugyan rendszeresen emlékeztetnek ismerőseim arra, hogy én már jártam ott, sőt emiatt egyesek időnként még azt is emlegetik, hogy a jövőben is kellene mennem, de én nem olyan rég úgy döntöttem, hogy épp  ezért inkább el is felejtem, hogy merre van és ez az állapotom néhány napja abban csúcsosodott ki, hogy már nem is tudom. Micimackó ezek hallatán egész barátságosan kezdett velem viselkedni, mert végre találkozott valakivel, aki szintén elfelejt dolgokat és örült neki, hogy ez engem sem izgat igazán. Nagyot csavarogtunk a Pagonyban, bejártuk annak csaknem mind a száz holdját és közben Róbert Gida és Malacka kalandjairól beszélgettünk.

A dolog Malacka ötlete volt, mert egyszerűen kezdett elege lenni abból, hogy itt tilos az á. És Malacka azt hallotta, hogy külföldön nem tilos. Igen, Micimackó láthatta arcomon a meglepődést és elárulta, hogy a Pagonyban mindenki, még Malacka számára is nyilvánvaló volt, hogy „TILOS AZ Á” nem a nagyapja Malackának, hanem egy törött tábla maradéka, amire valamikor odaírták, hogy mi tilos, de a törés miatt ez senkinek sem volt tisztán érthető. Így kitalálták, hogy minden olyan tevékenység tilos, ami „á” betűvel kezdődik. Tehát tilos volt az ájulás, az ábrándozás, az átutalás, az áfás számla, sőt egy idő után tilosak lettek a „zá”-val kezdődő dolgok is, mint a zárolás, a zátony, a zárvány, vagy a záptojás… és így tovább. És Malackának ebből elege lett. Egy napon a Pagony lakói rövid levelet találtak Malacka otthonának ajtaján, amiben Malacka kifejtette ezirányú elégedetlenségét és mindenkit szeretettel értesített arról, hogy ő Külföldre megy, mert ott nem tilos semmilyen „á” és mindenkit arra kért, hogy ne is próbáljon utána jönni, legfeljebb Róbert Gida, mert ő tud olvasni és az ott – mármint az egész Külföldön – jól jöhet. Róbert Gidának persze több se kellett, elhatározta, hogy jegyet vesz Külföldre és Malacka után utazik.

A kaland még két hétig sem tartott. Róbert Gida és Malacka együtt jöttek haza csalódottan, ugyanakkor boldogan, mert viszontláthatták a Pagonyt és barátaikat. Kiderült, hogy az „á” Külföldön is tilos, sőt ott még szankciókra is számíthat az, aki „á”, mert Külföldön ezt úgy mondják, hogy „TRESPASSERS WILL”. És a dolog súlyát és fenyegetését még az is növeli, hogy a táblából pontosan nem derül ki, hogy mi fog történni egy trespassers-szel (aki ugye „á”). Róbert Gida, Malacka és hazérkezésük után a Pagony összes lakója ezt – mármint azt, ami egy „á”-val Külföldön történhet – csak úgy emlegették, hogy „a WILL utáni dolog” és itt mindenkinek a képzelőerejére volt bízva, hogy az miféle szörnyűség lehet. Volt, aki még Vruclikra is gondolt…

Annyi haszna azonban az útnak mindenképpen volt, hogy a hazatérés óta a Pagonyban mindenki sokkal boldogabban él, hiszen már tudják, hogy itt a dolog egyszerűen csak tilos, vagyis mindenki titokban csinálhatja. Az új gondolkodás eredményeként végül hivatalosan is új értelmet nyert a Malacka tábláján lévő „á” betű: a Pagony lakói ottjártam előtt néhány nappal egybehangzóan kijelentették, hogy mivel az „á” betű önmagában nem értelmezhető, Malacka háza környékén semmi sem tilos, azaz mindent szabad.

Persze, nyilván benned is felmerül a kérdés, kedves Olvasó, hogy vajon mennyire fog ennek Malacka örülni, de ez legyen egy későbbi írás tárgya.

VM / 2014.04.30. / Vác

*Micimackó erre a címre kapja a számláit