a körülmények áldozataként csavargóvá vált író története

Ha a munkaadók bármilyen kapcsolatot tartottak volna fent egymás között, akkor az Író megbízhatatlanságáról lett volna híres. Arról, hogy egy munkahelyen sem tölt néhány hónapnál többet. De mivel ilyen kommunikáció sehol sem volt munkaadók között, az Író nem volt ismert, csak megbízhatatlan, de erről épp az előbbiek miatt senki sem tudott, csak ő maga.

Az Író most a kicsit hosszabbra nyúlt ebéd utáni alvásából felébredve, a tenger partján bérelt negyedik emeleti lakásának nappalijából, kifejezetten megbízhatatlan tekintettel révedt bele a nagy balti novemberi semmibe, aminek nagy balti voltát nagy észak-lengyel semmivé tompították a part menti fák előtérben táncoló lombjai.

Különös év volt ez számára és maga is meglepődött önnön kíváncsiságán, amivel a folytatást várta. Néhány hete egy ismerőse azt mondta neki, hogy „így lassan becsavargod az egész világot”, és bár az „egész világ” kifejezést ő maga túlzásnak tartotta, mégis eltűnődött azon, hogy vajon hova fogja őt legközelebb fújni a szél.

Amikor februárban bravúros elhajlással kivédett egy belgiumi atomerőműben kínálkozó munkát, még semmit sem sejtett Monacóról, ahová próbamunkára utazott áprilisban, és mikor onnan hazafelé tartva a szlovén autópályán saját buta spórolásának köszönhetően benzin híján megállt alatta az autó, eszébe sem jutott, hogy következő munkaadója nemsokára Moszkvába fogja küldeni őt, és hogy nekik épp a Voszhod szálló tizenharmadik emeletén fogja megírni felmondását. Seremetyevón pedig, a Budapesti repülőre várva bármelyik ott tébláboló átutazót kinevette volna, ha az azt állítja neki, hogy a szeptember vége már a balti partokon találja majd.

Pedig így volt…..

No és most?

Ma délelőtt egy ember megszólította őt lengyelül az utcán, természetesen egy szót sem értett belőle, de ki tudja, talán épp erről akart mondani valamit…..

A tenger felett teljesen besötétedett, a nagy balti semmi és a nagy észak-lengyel semmi egy hatalmas, összefüggő és önmagában megdönthetetlen egyetemes óriássemmivé olvadt egybe. A világból épp kiszökő fényt az Író gondolataiban megszülető válasz halvány derengése váltotta fel:

A repülőtéri átutazókat és az utcai járókelőket mindig komolyan kell venni, mert lehet, hogy ismerik a jövőt….

 

2013.11.03. Miedzyzdroje / VM