monoton

Felébredt, felöltözött, reggelizett, lement, beült az autóba, útközben zenét hallgatott, leparkolt, átöltözött, lehúzta a kártyáját, bement és azt mondta, hogy "sziasztok". Volt aki válaszolt, olyan is volt, aki nem. Persze sokszor ő sem válaszolt, amikor valaki azt mondta, hogy "sziasztok" és ő már ott ült. De olyan is volt, hogy igen. Bekapcsolta, várt, ráklikkelt, várt, elolvasta, volt amit értett és volt amit nem és olyan is volt, amire válaszolt. Olyan is, amire nem. "Majd kávé után", gondolta. Mindig ezt gondolta kávé előtt. Felállt..... De most nem ment ki, nem kotorászott, nem dobta be, nem nyomta meg és nem várta, hogy kitöltse, végül nem itta meg, hiszen ki sem ment. Hanem odaállt az ablakhoz és kinézett rajta. Nézte, ahogy a fák hajladoznak a széltől és felhők rohannak felettük és ahogy rohantak, itt - ott, mindig máshol és máshogy, közöttük be - besütött a nap. De a felhőkből egy kevés eső is esett, amolyan vízszintes eső, Dublin óta így nevezte, és néhány vízcsepp előtte landolt a hatalmas edzettüveg ablakon. "The rain of Navan road... clouds normally should run up and down to create such horizontal rain....." Csak lesett kifelé és már ott járt és szinte érezte a bőrén azt a permetet, a szelet, hallotta az ellenkező irányban rohanó emeletes buszok hangját és maga mellett Szegő káromkodását is......  Valaki mögötte köhögött, ezért felébredt és hátranézett a halkan zümmögő irodába. Mindenki a képernyőjét bújta, mindenki talált olyan szép színes táblázatot, ami “érdekelte”. Elhatározta, hogy iszik egy kávét. Kiment, megnyomta, várt, közben biccentett, kezet fogott, közben elvette, keverte benne a semmit, lassan megitta, állva, sosem ült le, mert amikor tanuló volt szóltak érte, udvariasan mosolygott, kezet fogott, kiitta a végét, kidobta, továbbment, végig egy hosszú folyosón.... Mikor a végére ért, kinyitott egy ajtót és mellbevágta a kemencékből megállás nélkül ömlő forróság.

Ezt legalább értette.

VM / 2010.09.30. / Tatabánya

a forráshoz klikk ide