a fotó, meg az írás...

A fotózás van, meg az írás. Ez a két dolog van az életemben, ami szórakoztat, vagy amit célként meg tudnék magamnak fogalmazni. Más egyszerűen nem érdekel. Nem akarok nagy házat építeni magamnak, nem akarok a vállalat vezetője lenni, nem akarok ilyen vagy olyan nagyszerű helyeken nyaralni, amiről ősszel lehetne beszélni, amikor a feleségem kolléganői megkérdezik a feleségemet, hogy „na és hol voltatok?” és ő elmondhatná, hogy a Klingli-Klungli szigeteken, ahol Dél-Klungli épp nemrég vívta ki függetlenségét a zsarnok Észak-Klingli ellen és most oda nagyon trendi menni nyaralni, mert érintetlen a part és selymesen simogat a homok és lágyan szell a szél. Annál is inkább értelmetlen lenne, mert feleségem sincs… talán épp azért, mert ezt mind nem akarom. Szóval nem szeretnék egy csomó mindent, amire az emberek hajtani szoktak. De most az jutott az eszembe, hogy vajon kitaláltad-e már…..

Hát igen, azt, hogy negyven vagyok…. vagyis, hogy múltam, de tekintsük úgy a koromat, mintha negyven lennék, így egyszerűbb is, meg szebben is hangzik. Épp ott tartok az életemben, hogy semmi sem érdekel, csináltam már egy csomó dolgot, lelkes voltam, meg lendületes, meg életerős, aztán ezeket szép lassan abbahagytam és most egyik sem vagyok. Csak épp létezem és mindent hatalmas ívben tojok lefelé.

Kivéve a fotót és az írást. Van blogom, amit senki sem olvas, vagy néz – ugyanis foto-blogom is van, amit épp ugyanazok nem látogatnak, akik az írós blogomat sem, azaz senki sem – és itt nem is csatolom be azokat a linkeket, hogy ne érezd úgy, mintha én rád akarnám tukmálni a blogot, hogy nézd meg. Majd később. De ezek ellenére a fotó és az írás szórakoztat. Mert valami más állapotba vezet. Amikor írok, úgy érzem, hogy csinálok valamit, olyankor nem valaki más szekerét tolom, hanem a sajátomat, ráadásul a papír – vagy a képernyő – nem mondja meg, hogy mit írjak rá, ott arról beszélek, amiről akarok. Mindenkinek tudom javasolni, aki úgy érzi, hogy senkit sem érdekel az, ami vele történik. Írd le, meglátod, megkönnyebbülsz. No, szóval ebben a blogban ilyenek lesznek, de most át kell mennem Borzárhoz*, mert szét akarja szedni a kerékpárját és van rajta egy nagy anya, amiről nem tudja, hogyan szedje le. Kérlek, klikkelj ide vissza holnapután, mert fel fogok tenni egy új, hasonlóan vidám írást, előre is köszi.

Üdv

VM, az Író (ha nem is fiatal, de legalább pályakezdő, vagyis még arról ír, amiről akar)

*.Az összes valós Borzárt arra kérem, hagyja békén az én fiktív Borzáromat, épp elég időmbe tellett, mire kitaláltam egy olyan nevet, amire semmi(ki) sem jön föl a guglban.