Az emeleti lakóról nem tudjuk, hogy kicsoda, még azt sem,
hogy férfi, vagy nő. Valahogy mindig sikerül eltűnnie a kíváncsi szemek elől és
csak azt látjuk, hogy a függöny el van húzva, vagy az erkély ajtaja ki van
nyitva, vagy épp ezeknek az ellenkezője, hogy van-e éppen kitéve virág, vagy
nincs, esténként dereng-e fény a szoba mélyén, vagy csak az utcai lámpák
sárgállanak az ablaküveg tükrében…. Kis háromszögletű erkély ez, amit az
építész egykor a ház levágott sarkából álmodott rá a tervrajzra; gyakorlatilag
semmire sem jó, még arra sem, hogy Evita Peron csókot hintsen róla a válságban
megfáradt argentín népnek. Igaz, a ház sem Argentínában van, hanem ott, ahol a
Szilassy, Galcsek és Karcsú Arzén utcák egymásba futnak, a malom
tőszomszédságában, ahol sötétedés után idősebb hölgyek már nem szívesen járnak,
mert a malom már rég nem működik és ki tudja miféle alakok lakják azóta. Persze
a kitudjamifélék nappal nincsenek ott, sötétedés után pedig az idősebb
hölgyekről mondható el ugyanez, így lehet, hogy az előbbiek csak az utóbbiak
rém- vagy egyéb álmaiban léteznek, és a malomban csak a macskák éjszakai vadászata
okozza azokat a szörnyű és rémisztő zajokat.
Az emeleti erkély ajtaját most résnyire nyitották, mögötte apró
parázsló pont mozog föl és le, és minden föl előtt, és le után sűrű,
gondterhelt füst száll ki az egy szomorú, vastagkeretes szemüveg alól.
VM / 2014.06.05. / Vác
No comments:
Post a Comment