Cabral



kép forrásához klikk a képre

Pedro Álvares Cabral portugál kisnemes volt; 1500 március 9.-én tizenhárom hajóval és ezerötszáz emberrel hagyta el Lisszabon kikötőjét azzal a portugál udvartól kapott feladattal, hogy az előző esztendőben sikeresen hazatért Vasco da Gama nyomán, Afrika megkerülésével, kelet felé érje el Indiát, ott létesítsen kereskedő telepeket és a lehető legtöbb fűszerrel térjen vissza Európába. Az út tizenöt hónapig tartott, a tizenhárom hajóból hét tért vissza és – bár nekem erre csak a feljegyzett „fogyásokból” sikerült következtetnem – durván az ezerötszáz ember fele is odaveszhetett. A brazil partok felfedezése természetesen nem volt a tervben, az a legtöbb forrás szerint a véletlen műve volt.

Volta do mar: így hívják portugálul azt a jelenséget, hogy az Atlanti óceán vize az afrikai partok mentén észak felé áramlik. Ez az oka annak, hogy a délnek tartó hajóknak előbb mélyen nyugat felé, a nyílt óceán irányába kell haladniuk, hogy ezt az áramlást kikerüljék. Így kerülhettek Cabral hajói olyan közel Dél-Amerikához, hogy a tengerészek a part közelségére utaló tengeri hínárt láthattak a vízben, és kíváncsiságukban még nyugatabbra hajózva ki is kötöttek az új kontinensen. Ekkorra egy hajó és a rajta lévő százötven ember már elveszett; a szövegek nem említenek ennek kapcsán vihart, vagy bármi más problémát, a hajót és legénységét egyszerűen nem látták többé.

Dél-Amerikából egy hajót visszaküldtek Európába a felfedezett föld hírével, a fő flotta pedig tíz nappal később hagyta el az amerikai partokat. Keletnek tartottak és az Atlanti óceánon, úton a Jóreménység fok felé viharba keveredtek, amiben négy hajó és velük négyszáz ember süllyedt el, köztük Bartolomeu Dias, aki néhány évvel korábban először érte el Afrika déli csúcsát. Az épen maradt hajók közül egy annyira eltávolodott a többitől, hogy velük – addigra már csak hét csonttá és bőrré soványodott emberrel – egy év múlva, a visszafelé vezető úton találkozott a flotta maradéka (akkorra két visszatérő hajó), a Zöld-foki-szigetek közelében, Beseguiche kikötőjében. A tovább haladó hajók tíz napra megálltak Sofala közelében, Kelet-Afrikában, hogy ott kijavítsák a vihar ejtette sebeket, majd továbbhajóztak és elérték Indiát. Calicutban sikerült jó kapcsolatot teremteniük a helyiekkel és kereskedőtelepet létesíteniük, ám az addigi hegemóniájukat féltő arab kereskedők nevében decemberben mégis egy háromszázfős, arabokból és hindukból álló csapat támadt raktárukra: ekkor ötven portugált öltek meg. Cabral egy napot várt arra, hogy a helyi hatóságoktól valamilyen magyarázatot kapjon a történtekre, de magyarázat nem érkezett, így a portugálok válaszul elfoglaltak és felgyújtottak tíz kikötőben horgonyzó arab hajót és egy napig ágyúzták Calicut városát. A küldetés értelmében a flotta létesített egy második telepet is, majd megrakta maradék hajóit fűszerekkel és 1501 január 16.-án visszaindult Európába. Egy hajójuk zátonyra futott Kelet-Afrika partjain, ezt Cabral parancsára felgyújtották. Cabral a leggyorsabbnak vélt hajót előre küldte, hogy otthon beharangozzák érkezésüket, de őket később viszontláthatta Beseguiche kikötőjében (ma Dakar), csakúgy, mint a fent említett egy évvel korábban elvesztett hajót. Ez utóbbi legénységéből addigra mindössze hét ember élt, ezek pedig olyan rossz egészségben voltak, hogy egyikük meghalt örömében, amikor egy év után meglátta honfitársait.

Cabral végül 1501 július 21.-én érkezett meg Portugáliába. Útja óriási nyereséget hozott a portugál koronának. Egyébként ezt a felfedezőutat úgy is számon tartják, mint az első a történelemben, ami négy kontinenst érintett. De nyolc hónap múlva a következő expedíciót – annak szervezése közben –  elvették tőle és ennek nyomán olyan rossz viszony alakult ki közte és az udvar között, hogy Cabral nevének kiejtése a király előtt száműzetést vont maga után.

Cabral mindennek ellenére, egy jó házasság révén jómódban élt tovább és valószínűleg 1520-ban halt meg, természetes halállal, hatvankét vagy hatvanhárom éves korában. Nevét az utókor századokra elfelejtette és csak akkor vették újra elő, amikor a XIX. században függetlenné váló Brazília érdeklődni kezdett saját múltja iránt.

VM / 2014.06.21. / Vác