a zebrán átkelő fiatal nő

Fehérvári út, klikk a képre

    Az itt látható kép elkészülte óta négy év telt el, és a jelenetet nézve nem csak arról nem tudunk semmit, hogy akkor hogyan és milyen körülmények között került a zebrán átkelő fiatal nő épp a fotós elé, de az is örökre fehér folt marad az utókor számára, hogy azóta mi történhetett vele… pedig érdekes volna tudni …. azt hiszem ….

    De Borzár ennek pont az ellenkezőjét állítja: szerinte a zebrán átkelő fiatal nő személye épp azért érdekes, mert semmit sem tudunk, azaz bármit elképzelhetünk róla. Borzár azt mondja, rém unalmassá válna a fotó, ha kiderülne, hogy központi alakja csak parizert vásárolt a sarki boltban, majd rögtön ezután elvált, visszaköltözött vidékre és ott újra felfedezte gyerekkori szerelme rejtett értékeit, akivel végül egybekeltek és most boldogan nevelik távolról sem közös gyermekeiket. Ez ugye bárkivel megtörténhet, tehát nem érdekes. Vagyis fogadjunk szót Borzárnak és ne akarjuk mindenáron meghatározni az elkapott pillanat vétlen főszereplőjének sorsát. Mert a fotó varázsereje épp az elvarratlan szálakban rejlik, pont abban, amit nem tudunk.

    Az írónak is van erről egy nézőpontja, amivel nem mond ellent Borzár véleményének, csak másra figyel. Szerinte a zebrán átkelő fiatal nő alakja itt allegorikus jelentőséget kap: egy személyben testesíti meg a várost, az ezernyi övéhez hasonló, de egymásról mit sem sejtő életet, melyek a kép minden egyes pontján jelen vannak: a bal oldali épület ablakai mögött, a ház alatti építkezésen, a Fehérvári úti vásárcsarnok pultjainál, a szemközti villamosmegállóban, vagy az elrohanó autók szélvédői mögött… és a millónyi többi életet is, amik végül mind – az Osztyapenkótól a Megyeri csárdáig – egyetlen történetté olvadnak össze. A városévá, aminek kövét a zebrán gyanútlanul átkelő fiatal nő is éppen ott kotpatja a fotón.

VM / 2014.06.29. / Vác