![]() |
kép forrásához klikk a képre |
Június vége volt, az első kint töltött vasárnap; három hónap
munka, csavargás főzőcskézés és ... állt előttük, de most ezzel még senki
sem foglalkozott. Ő sem. Inkább leült az egyik nagyobb kőre és Berkovicson*
mosolygott, mert az éppen előtte futott át a víz felé és erről eszébe jutott a
fotó, amit az Etap szálló recepciósa két órával korábban mutatott neki.
A fotón Berkovics* ugyanebben a ruházatban – gyakorlatilag
egy szál lenge rövidnadrágban – szerepelt. A fotósnak azt a kritikus pillanatot
sikerült megörökítenie, amikor Berkovics*, miután hiányos öltözékében felmászott
az épület villámhárítójára és onnan egy ugrással megcélozta második emeleti
szobájuk nyitott ablakát, épp kifelé kalimpáló lábakkal próbál hasmánt a
szobába zuhanni.
Ő megnyugtatta a feldúlt recepcióst, hogy kollégája csak a
folyosón őgyelgett és későn vette észre a csapódó ajtót, így a huzat kizárta őt
a szobából, és azért volt kénytelen meztelenül átsétálni a recepción, mert nem
emlékezett a kétnaponta változó ajtónyitó kódra.
VM / 2014.06.11. / Vác
*Minden igazi Berkovicsot tisztelettel
tájékoztatok, hogy a fenti történetben nem róla van szó és egyben arra kérek,
hogy ne másszon fel semmilyen villámhárítón.
No comments:
Post a Comment