amit tudok...

Írta az író negyven éves korában és ugyan azóta már eltelt három év, az íróban az érzés közben csak fokozódott; így e rövid írás mit sem vesztett mondanivalójából, függetlenül attól, hogy kiagyalóját – vagy olvasóját – Észak-Lengyelországban, vagy Dél-Norvégiában, vagy a Hungáriába torkolló zuglói mellékutcákban eszi-e épp fene.

Tehát, negyven évesen tudok:

rövidparkolni, e-mail-t küldeni, elhitetni a főnökömmel, hogy dolgozom, amikor valójában nem, megcsinálom a bojlert, ki tudom hívni a villanyszerelőt, értek néhány szót angolul s ezeket kimondani is tudom komoly, meggyőző, ugyanakkor magától értetődő módon, mintha naponta társalognék a királynővel. Meg tudok sütni egy rántottát és nem felejtem ki belőle a sót, ki tudom cserélni a légszűrőt, ismerek olyan embert, aki ki tudná festeni a lakásomat (már ha épp lenne lakásom), tudom hogy mi van a folyó másik oldalán s ebben olyannyira biztos vagyok, hogy már több éve nem jártam ott, ezért biztos vagyok benne, hogy azóta minden más lett, és ha átmennék, nagyon hiányoznának azok a régi dolgok.

Negyven évesen tudok még autót vezetni és ezt a hatóság által kiállított és birtokomban lévő okmánnyal igazolni is tudom, eltalálok a Nagyvárad térre és ezzel vidéki áruházak parkolóiban akár még villoghatok is, tudom, hogy merre megy a hetes busz és hogy mi az a Körönd, tudom mit kell hazudni egy állásinterjún, tudom milyen benzint kell venni – ez az oktánszám, amiről nem tudom, hogy mi, pedig kéne… – és tudom, hogy hány légkör kell a kerékbe (a hátsóba állítólag több). Meg tudok nyitni egy fájlt, és tudom, hogy milyen az optikai egér, de lassan elfelejtem milyen a másik, ezért már azt sem fogom tudni, hogy ez milyen, még ha optikai is, hiszen végül is csak egér… Rendet tudok tenni a földszinti tárolóban, tudok olyan arcot vágni, mintha szívemen hordanám a világbékét, bár távol álljon tőlem, hogy szépségkirálynők dolgába üssem az orrom, meg tudok lazítani egy csavart, tudok jobb kézzel kalapálni – talán ballal is, de ezt még sohasem próbáltam – az előbbi csavart vissza is tudom húzni és el tudom hitetni róla, hogy eredetileg volt vagy nem volt alatta alátét és mindkét lehetőségre tudok szolgálni fizikai magyarázattal…. És tudok még egy csomó dolgot, de sajnos e tudás minden apró kis elemének van egy egyetemesen érvényes közös tulajdonsága:

....az, hogy lófaszt* sem ér.

*rokonértelmű kifejezések: “fél krajcárt”, “kutyaugatást”, “levélsusogást” … “tőzsdei lufit”…-sem ér

Vajda Miklós / 2014.06.23. / Vác