országút III.

T Petty: Sth good - klikk a képre

   Fogalma sem volt, hogy mit higgyen mindarról, ami az elmúlt két hétben körülötte történt. Munkát kínáltak neki, ő pedig elfogadta – nem is igen tehetett mást, hiszen tavasz óta gyakorlatilag először fordult elő ez vele. Emiatt szinte naponta utazott le abba a másik városba, előbb a munkaadóhoz, majd azért, hogy egy héten belül szállást találjon magának a környéken. Végül a hét utolsó napján minden elrendeződni látszott és majdnem egy órával dél előtt két friss szóbeli ígérettel a „zsebében” megállt a pálya Budapest felé vezető oldalán egy benzinkútnál, amihez kilóméterekkel előbb jó nagy betűkkel kitáblázták, hogy „coffee”, meg hogy „free wifi”.

klikk a képre

Úgy döntött, hogy az eddigieknél többet egyszerűen nem tehet az ügyért és innentől fogva hatalmas ívben – legalábbis hétfő reggelig – leszarja az egészet. Leült a kút büféjében egy székre és csak hallgatta az odakint elrohanó autók beszűrődő hangjait. Véletlenül a helyiség végébe nézett és észrevett egy pincérnőt a pult mögött. Az a benyomása támadt, hogy a nő mindent tud róla, attól a pillanattól kezdve, hogy belépett a büfé ajtaján. A nő először nem akart kijönni fedezékéből, mert a mögötte lévő szellőzőnyílás tökéletesen kiszippantotta a helyiségből a pult alatt tartott égő cigaretta füstjét és valószínűleg nem szívesen mondott le e háromperces kikapcsolódás egyetlen pillanatáról sem. De valaki elköhhintette magát a hátsó raktárban, erre mégis inkább elnyomta a csikket és kicsoszogott a vendéghez. „Fehérvárról jön ?” ez volt az első szava hozzá, mert azt hitte, hogy az idegen semmit sem fog kérni. Emez csak bólintott és lassan fölnézett rá. A nő számára már rég elmúlt az az idő, amikor a férfiak bármilyen figyelemre méltatták, de ennek az embernek a tekintetén mégis az látszott, hogy jól esik neki női hangot hallani. „Kér egy kávét ?” kérdezte kicsit lágyabb hangon, mire az idegen bólintott és szemének pislantásával megköszönte a kedvességet. A nő lassan visszacsoszogott a pult mögé és elkezdett zörögni, hogy elkészítse a kávét. Megint átnézett a vendégre majd felnyúlt a polcon lévő rádióhoz és megnyomott rajta egy gombot. Véletlen, vagy nem, az idegen számára sohasem derült ki: Tom Petty idős korában is kölyökös hangja töltötte be a büfét, pár gitáros kísérte őt és egy egészen egyszerű dalt játszottak, egy egészen egyszerű szöveggel. Mégis jól esett neki, olyan jól, hogy gondolataiban Tom és a gitárosok a kávé és a büfé után is elkísérték őt, egészen a Budaörsi útig, ott pedig hirtelen abbahagyták a játékot és eltűntek. Visszaindulhattak a büféhez, mert most biztosan valaki más lépett be az ajtaján.

VM / 2014.10.23. / M7