Verőfényes, madárcsicsergős, lombsusogós szeptemberi szombat reggel volt, amikor Borzár elhatározta, hogy kikerékpározik a város melletti telkükre, hogy ott a család kis kertjének rendezgetésével töltse el a délelőttöt. Így is tett, odakint pedig a ragyogó időnek és a jó levegőnek köszönhetően azonnal ásót, kapát, fejszét és gereblyét ragadott és tizenegyig megállás nélkül folyamatosan dolgozott. Akkor végre kiegyenesedett és nagyot sóhajtva elégedetten nézett végig munkája néhány négyszögölnyi gyümölcsén. Minden növény, kő, földkupac és gereblyehúzás egymáshoz tökéletes harmóniában illeszkedve mosolygott vissza Borzárra, aki boldogan fordult végül a kis ház kamrája felé, hogy ott férfiasan megkeményedett tenyeréből aznapra végleg kiejthesse szerszámait. Ekkor tekintete akaratlanul is mégegyszer végigsiklott művén és lépése azonnal megtorpant amiatt, amit legutolsó pillantásával észrevett. A kert kellős közepén néhány centis gyökér állt ki a földből. De Borzár tudatában, aki az elmúlt két órában csak a kert szépítgetésével foglalkozott, ez a néhány centis távolság karhosszúságúra nőtt. Sürgősen, sőt, azonnal tennie kellett valamit, annál is inkább, mert nem akarta lekésni a tévében kora délután kezdődő, Madridból közvetített focimeccsett. Óvatosan belépdelt a kert közepére, lehajolt, a gyökér végét két kézzel jó szorosan megmarkolta és nagyot rántott rajta. Borzárnak a látványtól azonnal egy falból kitépett villanykábel jutott eszébe. Ahogy egy ilyen kábel képes egy pillanat alatt végigszántani egy szoba vakolatlatát, úgy „vágta ketté” a kertet a felrántott gyökér. A közelmúlt esőzései kimoshatták az altalajt, az pedig a gyökér rántására valószínűleg helyenként végleg beomlott, mert száz méternyire egy villamos légvezeték-oszlop előbb veszélyesen megdőlt, majd nagy recsegés-ropogástól kísérve kényelmesen végigterült az őszi tájon; egy acélkarja pedig előbb három méternyi rést ütött egy közeli elhagyott épület tetején, végül teljes egészében letépte azt. Az események miatt a környéken tízezrek háztartása maradt áram nélkül, és – mivel a délután közvetített focimeccs a KEK-döntő lett volna – az eleve feszült helyzet lázadásokhoz, majd a történet legvégén szükségállapothoz és a kormány lemondásához vezetett. De Borzár ezt nem tudhatta, ezért nem foglalkozott tovább a gyökérrel, hanem gondosan újra elgereblyézte a kert talaját és hazabiciklizett. A madridi meccset egyébként a következő hétvégére halasztották… 2:1 lett a vége.
VM / 2014.11.01. / Vác
No comments:
Post a Comment