Vagy állhatna
fent az is, hogy „idő”. „Milyen találó” mondaná ekkor önmagának a
különlegességre éhező olvasó, és révetegen gondolna vissza néhány évet,
egyenesen a „régi szép, kalandos és nehéz… idők” kellős közepébe képzelve
magát, amikor még „minden mennyire más volt, nem úgy, mint most, amikor már
minden ilyen”. Azzal levenné a konyhapultról a dobozba csomagolt
tegnapi lecsót és elsétálna a megálló felé.
Vagy mi lenne, ha
azt írnám oda, hogy „ősz” ? Emellé születhetne egy fiktív szereplő, aki élete
egy kiragadott pillanatában épp valami szörnyen hétköznapi dolgot tenne, de
közben nem hagyná őt nyugodni a körülötte zajló változások feltűnő párhuzama a
címmel – azzal, hogy „ősz” – és így a szövegbe olyan mélyenszántó fogalmakat is
be lehetne illeszteni, mint „élet”, „elmúlás”, „születés” és „halál”, amitől
megint szédítő írói magasságokat remélhetnék.
A kép egyébként
Alsógödön készült, vagyis inkább Alsógöd és Szigetmonostor között a vízen. Ez
egy jó hely, a parton vannak árnyas fák, van kis kifőzde, ahol bármit
elkészítenek neked, helyesek a lányok és finom a rántotthús. Ha kalandra
vágysz, a kis hajó öt perc alatt átzakatol veled a szigetre, ahol leülhetsz és
megvárhatod, hogy egy óra múlva visszajöjjenek érted. Ha nem jönnek, akkor a
monostori földeken keresztül át tudsz sétálni a szigeten, hogy a másik ágon egy újabb
komp Leányfalun tegyen le. Onnan pedig hipp-hopp a világ közepén, azaz Vácon
találod magad. És kész.
Talán egy egyszerű
cím lesz a legjobb. Az lesz, hogy „Fekete
folyó”.
VM / 2014.10.08. / Vác
No comments:
Post a Comment