fekete-szürke-fehér

 

klikk a képre

  Képzeld el, hogy az emberek elfelejtik a színeket, és onnantól kezdve már csak a fekete, a fehér és a szürke millió árnyalata veszi őket körbe. És képzeld el, hogy lesznek majd olyanok, akik elkezdik ezt emlegetni a többieknek: „milyen unalmas így ez a világ,” mondják majd, „itt minden olyan… nem is tudom hogy mondjam,” – már szavuk sem lesz a színekre, hiszen miért különböztessék meg azt, ami nincs – „szóval ugye érted, amire gondolok..” fejezik majd be. Azok a többiek pedig mind nagyokat fognak erre bólogatni, mert ilyen helyzetben gondolkodás helyett mindenki inkább bólogat, hiszen így senki sem tudja kinézni azt, aki valamit nem tud, nem ért, vagy csak más véleménye van. És az a BIZTOS. Esetleg, hogy enyhítsék az önmagában is merész feltételezés szülte feszültségeket, megjegyzik majd, hogy „milyen jól áll rajtad ez a világos ruha és milyen jól kontrasztál a sötét cipővel”. Azzal mindenki tovább éli majd fekete-fehér – esetleg egyenesen szürke – életét, és alig tesznek majd meg néhány lépést a szürke (pontosabban közepes tónusú) aszfalton, máris elfelejtik azt, aki az imént olyan különös dolgot kérdezett. Pedig a színek ugyanúgy ott lesznek velük, hiszen azok nem létezni szűntek meg, őket csak elfelejtették. Elfelejtették azért, mert mindig, mindenki inkább pont ugyanazt tette, mint mindig, mindenki más, mert így „nyugodt”, „kényelmes” és…. szóval ilyen életet lehet élni és az a BIZTOS. És képzeld el, hogy ezt látod kívülről…

VM / 2014.10.08. / Budapest