Tuesday, October 14, 2014

art déco - Párizs megér egy mesét

https://www.google.hu/search?q=hotel+lutetia+int%C3%A9rieur&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ei=3xI-VPflF47gar3YgagK&ved=0CAgQ_AUoAQ&biw=1093&bih=515
klikk a képre
   Borzárt sokkolta az elé táruló látvány, amikor a Lutetia Hotel halljában találta magát. Úgy érezte, hogy egy mesében jár, ahol minden megtörténhet vele és e lehetőség miatt – annak ellenére, hogy pillanatnyilag nem tudott betelni a gyönyörű környezettel, amibe csöppent – némi aggodalom is belopózott lelkébe. Nem szándékosan ért oda a recepcióhoz, hanem mert ámulása közben mindig egy-egy tétova lépést is tett előre, egész addig, amíg egy sötétbarnára pácolt, fényesre lakkozott diófa pultnak ütközött, aminek a másik oldaláról két kifogástalanul öltözött alkalmazott nézett rá udvarias, kérdő tekintettel. Borzárnak az a benyomása támadt, hogy valamit mondtak már neki és most válaszolnia kellene. Agya lassan visszapumpált emlékezetébe egy néhány másodperce elhangzott szót, ő pedig rövid gondolkodás után a recepciós hölgyre nézett és megismételte, amit hallott: „Bonjour”. Nem azért áll valaki egész nap a diófa pult mögött, hogy a belépő vendégeket elhessegesse, a hölgy sem ezt tette, inkább különböző kérdéseket tett fel Borzárnak, aki ezekre igennel vagy nemmel válaszolt – ha nem értette, amit kérdeztek, mindig a korábbi válasz ellenkezőjét mondta. Az alkalmazott figyelmesen halgatta, írt, ellenőrzött, hangtalanul kihúzott, majd betolt egy-egy fiókot, végül Borzárra mosolygott és biztosította őt, hogy minden rendben van. Borzár ennek örült. Egy pillanat múlva felkísérték őt az emeletre, végigment egy hosszú folyosón és balra belépett egy lakosztály nyitott ajtaján. Napos délután volt, a hordár kinyitotta az balkon ajtaját, széthúzta a függönyt és a szobát elöntötte a fény. Borzár kinézett a városra: háztetőket, hosszú árnyékokat, fákat, templomtornyokat látott és fülében kellemesen duruzsolt a délutáni utca zaja. Nem csoda, hogy amint leült egy közelében lévő formás fotelbe, amit jól átmelegített már a nap, elaludt. Legutoljára a kapuban álló londínerre gondolt, akinek most már nagyon hálás volt, amiért alig negyed órája a Boulevard Raspail-ról véletlenül belökte őt a portán.

VM / 2014.10.15. / Vác

No comments:

Post a Comment