a folyton beszélő ember

forráshoz klikk a képre

A folyton beszélő ember alakját nem én találtam ki, valójában önmagát alkotta meg, nekem csak meséltek róla, én nem is ismerem…. azt hiszem...

   A folyton beszélő ember mindenhez ért. Ott támaszkodik a kert végében a kerítésen, a lépcsőház korlátján, vagy ácsorog a bolt előtti kis piacon, és magyaráz… mindenről. A folyton beszélő ember otthon van a nagypolitikában, ismeri a versenymotorok finombeállítását, tudja, hogyan kell metszeni a szőlőt, vagy hogy hogyan készül a csülök pékné módra, és még temérdek más dologhoz is ért, és ezt a hatalmas tudását nem habozik megosztani bárkivel, aki a közelében jár.

   A folyton beszélő ember valójában mindannyiunk tudálékos énje. Ha igaz, amit beszélnek, és tényleg van egy felsőbb entitás odafent, odalent, az óceánban egy szigeten, a piramisok rejtett csúcsán, vagy a kocsma utáni utcában, abban a különös formájú sarki házban, és ez a kiemelkedő intelligencia tényleg minden ember sorsát gondosan irányítgatja, akkor talán ő volt az, aki egyszerűen fogta az emberek felgyülemlett okoskodását és megalkotta belőle a folyton beszélő embert, hogy így figyelmeztessen bennünket: „na ilyenek sohase legyetek”. Talán van már olyan család, ahol a rosszul viselkedő gyereket nem azzal fenyegetik, hogy „elvisz az ördög”, hanem azt mondják nekik, hogy „… mert jön a folyton beszélő és megmagyarázza a maghasadást, és akkor megnézheted magad”. Ekkor az addig rosszalkodó gyermek megszeppenve leül az ágya szélére és elképzeli azt a maghasadás-izét és inkább jó lesz… a következő tíz percben.

   Egyébként, a folyton beszélő – ha tényleg úgy van, ahogy itt fent áll – lehet, hogy önmagában nem is létezik. Lehet, hogy ha megérintenéd, semmit sem éreznél, a ruháját sem. Csak úgy átnyúlnál rajta a semmibe. Még csak nem is lennél tőle olyan…

VM / 2014.10.06. / Vác