Kovács Istvánné (született Pálfalvi Etelka), akit az egész utca csak Kovács Néniként ismert és aki "széles e határon" a legjobb kávét főzte - legalábbis Szabó Bácsi szerint - egészen délig nem is foglalkozott azzal, hogy ablakszomszédja, Szabó Bácsi nem mutatkozik. "Biztosan lement a lángossütőhöz beszélgetni" gondolta Etelka "vagy az is lehet, hogy hajnalig olvasott és most alszik" - bár, ez utóbbi lehetőséget lelke mélyén elvetette, mert éjjel feltűnt volna neki Szabó Bácsi lámpájának tükröződése a szemben lévő ház ablakán. Látta, hogy lent az utcán János barátai - akikkel az öreg rendszeresen beszélgetni szokott - hazafelé tartanak és János (Szabó János, avagy Szabó Bácsi) nincs velük, ekkor vonta fel először szemöldökét. Ráadásul az öreg kávéra sem jelentkezett, pedig azt ki nem hagyta volna - Kovács Néni ebben egészen biztos volt. Délutáni alvás után, olyan három óra körül kinézett az ablakon, ki is nyitotta és kíváncsian kikönyökölt rajta, ekkor vette csak észre, hogy Szabó Bácsi ablaka és vele a függöny tárva nyitva leng a szélben és valamivel lejjebb kötélfoszlányok lógnak a ház faláról. "Hmmm" mondta önmagának határozottan Kovács Néni "úgy látszik, János kimászott a saját ablakán..." Elhatározta, hogy másnap elindul megkeresni az öreget. Vajon ugyanilyen biztosan döntött volna akkor is, ha tudja, hogy János éppen egy idegen bolygó plazmaóceánján kel át és maga sem tudja, mit remél megtalálni a másik parton... ha egyáltalán létezik a másik part és nem csak földi sztereotípiáink optimizmusa hazudja neki azt....nem, Kovács Nénit nem érdekelte semmilyen plazmaóceán, őt Szabó János érdekelte és ettől senki sem tátoríthatta el.
Megitta mindkét kávét, majd becsukta az ablakot, magánál is és az öregnél is.
No comments:
Post a Comment