4ème

Itt minden fotón szombat délelőtt van, a fotón ugyanis lehetséges megállítani az időt: valahányszor rájuk néz az ember, mindig a szombat délelőttben találja magát... és Újpesten. Kassai utca, lépcsőház a Jókai utcában, Antikvárium az Árpád úton, kirakodóvásár a piactéren... Egyszer dolgoztam az egyes postán, ott időnként el kellett kérnünk az ügyfél személyijét - azt hiszem, az ajánlott levélhez.... vagy nem tudom... - és egyszer volt egy idős hölgy, aki akkor született, amikor Újpest még nem volt Budapest része és a személyijébe az volt írva, hogy "születési hely: Újpest". Az utcán egyébként alig kell valamit tenni ahhoz, hogy az emberek elkezdjenek mesélni valamiről: Az úr, aki régen sofőr volt, az autós kalandjairól beszélt körülbelül két percen keresztül, amíg egyfelé mentünk a Templom utcában, ehhez csak annyit kellett mondanom neki egy tétovázó autósról, akire együtt vártunk, hogy "biztosan nincs rajta kormány", vagy a barátkozós nagymama, aki egy boltban meglátta a kezemben a százötven forintos (!!!) kukoricapelyhet és elmesélte, hogy az unokái mennyire szeretik.... a pelyhet is, meg őt is. Az inputok, amire szükségünk van... lenne... van.... A Templom utcában az Orosz cukrászda van, nagyon finom a túrós rétes, tesznek bele ... talán narancshéjat, ami megbolondítja. Mindenkinek van egy témája - ez mindig saját maga -, amiről szeret beszélni. Pénteken találkoztam valakivel, aki biztonságpolitikai szakértőnek tanul (miért nem ácsnak, kérdezem ilyenkor magamban... magamtól...), ötven éves, van már három diplomája, soha nem használta egyiket sem. Az ember megy az utcán és mindenhol hall, lát valamit. Olyan ez, mintha olyan rádiót hallgatnál, amiben hétköznapi emberekkel beszélgetnek. Van ilyen rádió: a Mária. A kocsiban szoktam hallgatni. Otthon is. Amikor ezt mesélem, mindenki elnézően mosolyog rám. Azért szoktam rá, mert hiányzott a Kossuth csendje és sehol másutt nem találtam meg. Soha, semmilyen vallási felekezetbe nem tartoztam, soha nem jártam a vasárnapi "gyülibe"... nevezd, aminek akarod, nincs a nyakamban láncocska, megkeresztelve sem vagyok. Hogy hiszek-e Istenben ? Ez nem hit, tudom, hogy van, látom, amit csinál, elég jól csinálja.

friday night

the pigeon and the nest

Does the pigeon actually build a nest, or the nest comes into being only by chance from the twigs the pigeon has gathered for some reason we know nothing about ?

ablak recseg a szélben

éjjel van egy kis időm arra, hogy "ne-csináljak-semmit", ez azt jelenti, hogy megbeszéljem magammal, hol is tartok, mit is akarok, hova juthatok és egyáltalán szeretnék-e odajutni, ahova juthatok, mert magam körül, az emberek életében csupa zsákutcát vélek felfedezni ahonnan - úgy látom - csak egy hatalmas fékkel és száznyolcvan fokos fordulattal és ellenkező irányban nagy gázzal juthatnának ki, de így el kellene ismerniük önmaguk és a világ előtt a rengeteg korábban elkövetett hibát, ez viszont mai büszke társsadalmunkban lehetetlen (itt mindenki szuper-jól csinálja a dolgokat), tehát tovább vágtatnak előre, a zsákutca "összevarrott", "zsák" vége felé, ahol végül így vagy úgy meg kell állniuk, ezt hívjuk nyugdíjnak és akkor kezdődnek a mese-estek: "én ezerötszáz ember főnöke voltam", "én mindig dolgoztam", "én mindig csak hoztam a pénzt", "az én szakmám volt a legszebb", "na persze az én pozíciómban az ember nem engedhette meg magának, hogy...", "én ilyenolyancsodálatos mérnök voltam"... és így tovább (semmi sem új a nap alatt, valami ilyesmire gondolhatott Molnár Ferenc, amikor a Pál utcai fiúk-at írta)... érdekes..... ez eddig többé-kevésbé egyetlen mondat volt.... tehát, még a jelenlegi "kényelmes", nyolctól-ötig munkahelyemmel, kocsival közelre járva és a lakást bizonyos nemtörődömséggel kezelve sem igen marad este sok időm ücsörgésre - ha leszámítom azt a kis olvasást... akkor, ha nem hívom fel egy szomszédasszonyomat, hogy emberi hangot is halljak aznap... a kettő együtt egyszerűen lehetetlen -, így az egyetlen "luk" a napomban az éjfél és két-három-négy óra közötti időszak. ez volt a második mondat, valamivel rövidebb. lobog, ropog, pattog a konvektorom, "a hegyek között egyedül maradt vándor egyetlen barátja a lobogó tűz", mondta egyszer egy ismerősöm és igaza volt, bár ez a hely nem "a hegyek között", hanem egy lakás a harmadikon, néha elmegy egy-egy autó, néha kurjant egy-egy legény, de mindent feltartóztathatatlanul elural a hajnali szél és az ablakfélfák reccsenése, amit okoz, annál is inkább, mert a legények hazamennek, a konvektort nemsokára letekerem és nem marad semmi és senki más, sem odakint, sem idebent, mint a csend. de most még jó egy kicsit gondolkodni, semmivel sem foglalkozni..... nincs szükségem a fönti hazugságokra, így is jól vagyok. szándékosan írtam minden mondatot kis betűvel, mert úgy érzem, visszaad egy hangulatot... ami távolról sem rossz, csak éppen nem ünnepélyes, nem olyan világbakiáltó...csak jó, olyan mint a hajnali csend...

hand uncontrolled by the head - - HUBH

Constance

d'Artagnan rides in in few minutes to save Constance Bonacieux

outer space

77656738767 - N2341029UUH- 2341065452W - 989763425GGF- 989ö87813SSA001-563LLIILLOO - MMYYö9ö8786 - TEWQÉLÉ4342 - 0077006564 - ÉÉOO78689U - GD34246