outer space

77656738767 - N2341029UUH- 2341065452W - 989763425GGF- 989ö87813SSA001-563LLIILLOO - MMYYö9ö8786 - TEWQÉLÉ4342 - 0077006564 - ÉÉOO78689U - GD34246

無 限 V.

saját fotó, elég nehéz (és szerencsés) volt így elkapni egy sirályt - klikk a képre

"mire vársz, mit ácsorogsz itt ?" kérdezte egy hatalmas sirály az örvény szélén töprengő Szabó Jánost. Szabó a feneketlen mélységbe zúduló óceánt figyelte és önkéntelenül arra gondolt, hogy ha ez sokáig tart, egyszerűen elfogy majd a tenger és nem marad a helyén semmi, csak szikla, meg homok. "Min gondolkodsz ?" szólította meg őt ismét a nagy fehér madár és Szabó János csak ekkor fogta fel, hogy valaki beszél hozzá. Nagy körökben keringett körülötte; időközben a korábbi hatalmas hullámok eltűntek és az immár sík felületű plazma apró fodrai, ráncai keltette háttérbe a madár csaknem teljesen beleolvadt. "Hát te hogy kerültél ide ?" kérdezte az öreg, mikor végre észrevette. "Azóta követlek fentről, mióta a parton lehuppantál a homokra arról a kötéllétráról. Honnan másztál ide ? Nem tudtam elég magasra repülni, hogy lássam a létra végét, csak eltűnik az égben a csillagok között...". Szabó erre elgondolkodott, "honnan is...", nem emlékezett semmire... csak a délelőtökre, az utca zajaira, a körülötte zsongó városra... és egy finom kávéra, meg a tarkóját melegítő napsütésre, amikor Etelka asztalánál, háttal az ablaknak ül. Hirtelen elfogta a honvágy. "Visszamennél ? Ugye arra gondolsz, hogy most meginnál egy kávét..." kérdezte a sirály. "Nem lehet... éveket, századokat másztam lefelé, mire ideértem" felelte szomorúan. "Mindent lehet" mondta a madár. Egyre kisebb köröket írt, egyre közelebb került Szabóhoz - ő csak ekkor látta, hogy fehér tollú kísérője milyen hatalmas -, óriási csőrével elkapta Szabó János ingét és elrepült vele az örvény kellős közepe fölé....

...és eleresztette

job offer

the very exciting job of a Launch Engineer - click onto the "baaang"

Once I was browsing job offers on the web and saw one that caught my imagination. They called the position Launch Engineer. Then I made this drawing.

a very short story III.

bricolage

XI.

 

無 限 V.

"A végtelen tenger", így nevezte el - csak magának - Szabó János a helyet, a planétát, ahová csöppent. Emlékezetében minden egyes lépéssel, amit újdonsült barátja, az óceán felszínén - pontosabban egy ujjnyival felette - tett, hátrább szorult Szabó Bácsi képe és helyébe egy nála jóval határozottabb, erősebb és valamivel fiatalabb Szabó János lépett, az az ember, aki gondolataiban megszakítás nélkül létezett, akivé serdülő kamasz kora óta szeretett volna válni. Most ott gyalogolt a lassú, lomha, barátságos hullámokon, már messze elhagyta a partot, az már nem is látszott mögötte, még akkor sem látszott volna, ha visszafordul és, ha nem tornyosult volna körülötte mindenhol lomha hömpölygő óriás utitársa, a tenger. Néha felért egy-egy hullám tetejére, vethetett egy pillantást a látóhatár felé és a lassan hullámzó plazmán kívül semmit sem látott, de ez nem okozott benne szorongást, vagy félelmet, mert figyelmet és szeretetet érzett maga körül.

Nem tudni, hogy földi szokások szerint napoknak, hónapoknak, vagy éveknek nevezték volna azt az időt - ha ugyan volt idő ezen a helyen - , amit Szabó János a hullámokon töltött, mire az örvényhez ért.

nem az én fotóm, csak Szabó Bácsit rajzoltam oda, eredetihez klikk a képre

outcast (127)

outcast 127