„taammm tadattammm tadatammm..... tadaaaammmm”
és még egyszer:
„taammm tadattammm tadatammm..... tadaaaammmm”
Kovácsné egy papírzsebkendővel előzékenyen letörölné Szabó bácsi homlokáról a gyülekező izzadság-cseppeket, miközben a többi árus lassan, különböző rejtekhelyekről, mind elővenne egy egy hangszert, ki furulyát, ki hegedűt, gordonkát, Péterffiné - nyugdíjas röntgen-asszisztens - a közeli bokrok takarásából kitolna egy két méter átmérőjű gongot, miközben férje - maga Péterffi - kezében a jókora gongütővel már nagyban készülne arra az egyetlen pillanatra, amikor meg kell majd szólaltatnia az eleddig a tizenkettes szám padlásán őrzött hatalmas tányért. Sorban megszólalna az összes hangszer, Szabó bácsi pedig hősies elszántsággal futtatná fáradhatatlan ujjait, csuklóit a billentyűk fekete és fehér pástján. Komolyzene - komoly arcok: a bolhapiac vásárlói átszellemülten, kezükkel, ujjaikkal és apró fejmozdulatokkal, bólintásokkal kisérnék a muzsikát, egy valakit kivéve: Répási, a tizennégyes szám emeleti lakásának tulajdonosa, épp szóra emelné száját afeletti megrökönyödésében, hogy egy lengyel csavarhúzó készletért kétezerötszáz forintot kérnek, de a szemfüles Péterffi jobb kezében a gongütő épp azelőtt csapna le Répási homlokára, hogy annak öblös hangja keresztülordítaná a hangversenyt. „L’art pour l’art” - ezt súgnák Péterffi emelkedett gondolatai, miközben látná, hogy felesége - a nyugdíjazott röntgenasszisztens - a bokrok takarásába vonszolja Répási alélt testét, de Péterffi gongütőt tartó jobb keze újra magasba emelkedne, ezúttal pontosan a partitúra szerint, hiszen már lassan sorban elhallgatnának a hangszerek ... a legutolsó hangok távoznának a zongorából... már mindenki Péterffit figyelné ... őszi szellő susog a téren .... és....
„GOOOOOOOONNNNNNNNGGGGGGG”
... és újra csak a szél fúj...
...pillanatnyi csend..., majd kitörő tapsvihar... tapsorkán...., a fagylaltozó és a kínai étterem vendégei felállva ünneplik Szabót, Péterffit, Péterffinét és a többieket ... még az időközben magához tért Répásinak is jut az ovációból, ő persze nem érti, hogy egy csavarhúzó-készletnek miért kell ekkora felhajtás, de azért zavartan meghajol a tér vendégeinek és a nyitott ablakokból éljenző lakóknak... micsoda siker... micsoda élmény...
micsoda álom...
*Azt persze senki sem tudja, hogy a gong létezik-e és hogy az ütőt pontosan mi mindenre használják... Répási még nem panaszkodott.
