anything

nincs mögötte link, de nagyobb lesz, ha ráklikkelsz
nem tudom, mi az az "RSB", nem ez benne az érdekes

legkedvesebb pillanataim mindig azok voltak, amikor valamiért hipp-hopp megszűnt a "kinti világ" és teljes énemmel saját gondolataim felé fordulhattam. ez nagyon sokszor előfordul mindannyiunk életében.

amikor hajnalodik és másnapra az egyetlen célom, hogy egy-két óra múlva - itt, a fotelben ülve - felébredjek a konvektor pattoigására.

amikor fent a hegy tetején csöpög az orromról az izzadság, már nem lihegek, süti a hátam a nap, meleg a kezem alatt a kőkorlát és lassan felfogom a dalt, amit a szél a leveleken játszik el.

amikor az alkonyatban leparkoltam valahol a reptér betonján, hogy a szélvédő mögül végignézzem egy-egy gép utasainak vándorlását. épp nem volt feladatom, egyedül voltam, csak az URH beszélt mellettem szüntelen, különös rögtönzött és soha véget nem érő előadás.

amikor a Margit körúton az araszoló sor megáll - ott az Átrium előtt (hol mozi, hol színház) - és a letekert ablakból csukott szemmel hallgatom a villamossín énekét.

vagy amikor ujjaim elszabadulnak a képernyőn és valami színes, érthetetlen, és meghökkentő születik, amiről én sem tudom, hogy mi, de nézni kifejezetten élvezem

"...mit szólsz ehhez Uram, ugye érdekes... nekem az, én igazán szeretem..." ezt dünnyögöm olyankor magamban

ez a szabadság íze