think... think...

Blogokban ilyenkor szokták azt írni, hogy „sok teendőm gyűlt fel…” vagy, hogy „kesze-kusza életem ügyes bajos dolgai miatt….” , de az én esetemben e kifogások egyike sem lenne igaz, egyszerűen csak ritkábban írtam. A reggeleim nagyrészt azzal teltek, hogy kávé után, gondolkodást színlelve, kedvenc gondolkodó-fotelemben folytattam a kávé előtt abbahagyott alvást és ennek általában az vetett véget, hogy a számból fejlődő vékony nyálcsík már olyan mennyiségben érte el nadrágomat, hogy felébredtem rá. Ha nagyképűen és megfelelő kétszínűséggel fogalmaznék, azt is írhatnám, hogy „dolgozom egy regényen”, de valójában csak arról van szó, hogy minden héten eszembe jut egy új ötlet, és a „dolgozom rajta” abban valósul meg, hogy jöttömben-mentemben beülök különböző helyekre és ott egy kávé fedezékéből nézek magam elé értelmes, tűnődő arccal, mintha gondolnék valamire – mindig épp arra a regényre. Ezt az állapotomat csak Micimackó leplezhetné le, ha akkor látna, hiszen ő biztosan jól ismeri ezt, amikor az ember olyan benyomást kelt, mintha gondolna valamire. De Micimackó szerencsére kitalált személy.

VM / 2014.07.31. / Vác