
Az idős író hajnalban dolgozott, de munkája sokszor mélyen
belenyúlt a délelőttbe. E napon is így történt, ezért vásárlásból hazafelé
ballagva már nyitva találta a környék galériáit és hirtelen ötlettől vezérelve –
bevásárló szatyorral a kezében – be is lépett az egyik ajtaján. Most fél kiló
hagymával, egy csomag sertészsírral és némi felvágottal kezében tűnődött a „Delniádész
érkezése Kaiphylionba” című alkotás előtt, ami a kép mellé helyezett diszkrét
cédula szerint majd’ negyedmillió forintot ért. Valamikor, jóval fiatalabb
korában barátaival az volt egyik szórakozásuk, hogy áll-mitológiai személyeket
találtak ki és ezek neveivel ugratták műveltségükre kifejezetten büszke
társaikat, akik egy-egy ismeretlen név hallatán sosem merték elárulni, hogy az
semmit sem mond nekik, inkább különféle magyarázatokkal próbálták takargatni „tudatlanságukat”.
Az öregnek az volt az érzése, hogy ezúttal vele űzik ezt a tréfát, mert Delniádész
alakját, vagy Kaiphylion városát nemcsak a méregdrága képen, de emlékeiben sem
találta. Végül ezt a problémát nem is feszegette tovább, gondolatai másfelé
kanyarodtak és – mivel a kép egyébként kifejezetten tetszett neki – addig
bámult bele a közepébe, míg a galéria lassan eltűnt körülötte; helyette remegő,
áttetsző narancsvörös falak emelkedtek, amiken bármikor átléphetett volna, de ő
inkább egyenesen előre indult, mert érdekelte a távolban tátongó, fehér fénnyel
övezett rés, és az azon túli mély, koromfekete csend. Amikor odaért, átlépett a
nyíláson és körülnézett, de meglepetésében, és az előtte álló istennő szépsége
okozta sokk miatt csak nagyon nehezen tudott megszólalni. Újra a lágymányosi
galériában találta magát és egy fehér blúzos alkalmazott nézett rá figyelmesen,
olyan arccal, mintha korábban kérdezett is volna valamit és most a választ
várná.
„Aphrodité,” kiáltott fel végül az öreg, „hát igazat szóltak
odaát, e vékony ösvény valóban tehozzád vezet”. Aphrodité zavartan mosolygott,
ő pedig búcsút intett neki, kisétált az utcára és azon nyomban eldöntötte, hogy
hagymás rántottát fog sütni, mert volt még otthon elég kenyér és kolbász.
VM / 2014.07.09. / Bp.
No comments:
Post a Comment