három alternatíva

Kihaló félben lévő faj. Autós, azaz gyakorlott mozdulatokkal matat a nyitott gépháztető alatt – bizonyos társadalmakban ez követelmény, legalább a mozdulat legyen gyakorlott – hibát keres és talál, javít és próbál. Indít és az előlről feltörő különös ritmusú zajból következteti ki, hogy az volt-e a baj, amit az imént meghúzott, beállított, kicsit elgörbített, vagy csak egyszerűen és brutális módon kitépett. Talán azt gondolja majd, hogy rosszabb nem lett, ezért hátra dobja a csavarhúzót, gyertyakulcsot és drótkefét – csak a padlóra, mert eredetileg a Délibe indult, ahová Enikő már biztosan meg is érkezett a nyári táborból és Enikő a hátsó ülésre fog ülni és majd félrerúgja a szerszámokat, ha akarja – szóval a férfi hallgatja a motort, túráztat, majd szélsebesen távozik a Déli felé, ahol egy szem lánya, Enikő már türelmetlenül várja őt.

De az is lehet, hogy az autós nem is a Délibe indult, mert Enikő nem is létezik. Talán az autós és felesége már dolgoznak Enikőn, de a nyári-táboros-pályaudvaros jelenet csak tíz év múlva válik majd valósággá. Most az autós építőanyagért indult, de útközben felhívta őt élete párja a csempe miatt, ezen jól összevesztek és az autós elhatározta, hogy nem is megy el a kereskedésbe, hanem csavarog egyet és otthon majd azt mondja, hogy „elromlott a kocsi”. A rakparton megáll, rá akar gyújtani egy cigire, de nem tud, mert induláskor a szomszéd trafik zárva volt, a kesztyűtartóból pedig elfogyott a cigaretta. Ezért dühében inkább megpróbálja megjavítani a hűtőnél azt a lötyögő részt, ami már hetek óta azt a furcsa hangot adja, de közben újra eszébe jut a csempe, a kombinált fogó lecsúszik, így akaratlanul letör egy kis fekete dobozt ott a hűtő közelében. Most már legalább lesz mit mondani otthon, mert a kocsi így tényleg elromlott.

Viszont az is lehet, hogy a kocsi nem is az övé és nemhogy Enikő, de még feleség sincs – csak Wartburg van. Sőt, az sincs, mert azt is Zolitól, a szomszédtól kérte kölcsön, akivel igazság szerint azért békült ki néhány nappal korábban, mert tudta, hogy ma autóra lesz szüksége. De most már bánja és nem tudja elfelejteni a tegnapi kaján mosolyt Zoli szemében, mintha csak tudta volna, hogy a rozoga jármű meg fogja adni magát a Budapesti forgalomban. Az autós kinyitotta ugyan a kocsi elejét, mert erre a mozdulatra jól emlékezett bizonyos francia filmvígjátékokból, de ezen a ponton tevékenysége meddő töprengésbe fullad és szeme sarkából már a járdán jövő-menő gyalogosokat figyeli, hátha azok tudják, mit kellene most csinálni. Itt lép be a képbe a közeli zebrán gyanútlanul átfutó fiatal nő, aki épp néhány perce határozta el, hogy ha egyszer lánya születik, annak Enikő lesz a neve. A hölgy ekkor még mélyen titkolja, hogy gyerekkorában édesapjától komoly javítási tudást szedett fel pont arról a márkáról, ami véletlenül Zolinak is van és még nem is sejti, hogy pár lépés múlva egy nyitott gépháztető mögül olyan szomorúan néz majd rá egy olajos arc, hogy fenti titkolódzása azon nyomban porrá válik és ezt a port könnyedén fújja majd szerte szét a feltámadó dunai szél.

…de lehet, hogy másképp volt. Én csak azért gyalogoltam ott a rakparton, mert Dezső telefonált, hogy levizsgázott az autóm és mehetek érte, a többiről nem tehetek.

Üdvözlöm Enikőt !

VM / 2014.07.24. / Bp.