volleyball

forráshoz klikk a képre

A számkivetettnek Wilson volt minden, mert az óceán kellős közepén, azon a lakatlan szigeten Wilson volt az egyetlen partner, akihez a számkivetett szólhatott. És valljuk meg, Wilson kifejezetten kellemes társaság volt, hiszen soha semmit nem válaszolt gazdájának, vele sem volt és ellene sem, és legfeljebb arra gondolhatott, amiről gazdája, a számkivetett azt gondolta, hogy Wilson épp arra gondol, amikor az utolsó időszakban Wilson már nem volt más, mint maga a számkivetett, annak második énje. Mert Wilson csak egy röplabda volt, de épp e néma volta miatt ugyanazt képviselte mesterének, mint a magányos embernek a kutyája, nyugdíjasoknak a bolti pénztárosnő, fővárosi hajléktalanoknak a hatos busz ablaka, hívőknek a gyóntató rácsa, vagy egy írónak az asztalán előtte heverő üres fehér papírlap: bármit elmondhatott neki, az (érdemben) sohasem válaszolt. És ha már hallotta saját hangját, azzal a számkivetett megnyugodott és pontról pontra élhette tovább a Robinson-klisékből már jól ismert, megrázó, kalandos, olykor mulatságos életét.

VM / 2014.07.17. / Vác