kontraszelekció

kép forrásához klikk a képre

„Milyen romantikus” mondta ebédszünetben férfi kollégájának egy nő, amikor kiderült, hogy az néhány hete Velencében kérte meg menyasszonya kezét. Az író épp ugyanabban a gyorsétteremben ült, a szomszéd asztalnál, így kénytelen volt kávéja közben végighallgatni a beszélgetést. Rögtön el is képzelte, amint e romantikus ötletekben gazdag, huszonötödik életévére máris kövérkéssé tunyult fiatalember, nyári szünidőre kapott pénzét egy kétnapos Velencei útra költi és odalent, a Szent Márk téren – az izzasztó buszozás után és a távolkeleti túristák digitális fényképezőgépeinek össztüzében – arra kéri kellőképpen elérzékenyült párját, hogy az legyen a felesége…. a következő másfél évre. Ez a jelenet később biztosan sok tokiói konyha falára felkerült, hiszen egy „velencei” nő kezét megkérő „velencei” férfi elengedhetetlenül fontos emlék lehet azoknak, akik olyan messziről idáig utaznak…. feltéve, hogy hős lovagunknak volt bátorsága letérdelni választottja előtt.

Később az író valahol egy irodában említette ezt az élményét, mire egy ott dolgozó hölgy előbb nevetett, majd fölényes mosoly kíséretében bejelentette, hogy neki Versailles-ban.

VM / 2014.04.17. / Bp.