döner

Apró helyiség, a berendezésre senki sem pocsékolt pénzt, az csak a célszerűségről szól: van asztal és szék. Lóg néhány kép a falon – Isztambulról – de a vonzó díszletet mégis inkább az ajtón kívüli világ adja, néhány másodperce te is onnan csöppentél ide. A bejárat és a szemközti fal közötti távolság négy lépés; két lépés után megálltál, a pult felé fordultál és azt mondtad, hogy kérsz egyet pitában, majd az eladó kérdő tekintetére hozzátetted, hogy „legyen benne minden”, vagyis hagymás és csípős szósz is. Ezután megtetted a maradék két lépést, letelepedtél egy székre a fal mellett – itt a város már nem ordít, csak dörmög – és most vársz. Kifelé bámulsz, mert az üzlet előtt emberek jönnek-mennek és ez szórakoztat. Mindegyik egy külön életet hord magával; itt szándékosan nem írtam a „hord” helyett, hogy „cipel”, mert az azt jelentené, hogy az a sors terhes gazdájának, pedig ez korántsem igaz mindenkire. Az az élet nem „szar”, valamiért mi szeretjük olyannak beállítani a sajátunkat és van aki ehhez még a száját is lefelé görbíti, mint egy akciófilm hőse mielőtt háromszor elsüti fegyverét, de ez csak kötelező klisé. Akció valójában nincs – valljuk meg, nem is szeretnénk – mi csak reggel elballagunk egy helyre, ahol lehetőségeinkhez képest nem csinálunk semmit és ezért lehetőségeinkhez képest kapunk vagy nem kapunk pénzt (…vagy épp mi fizetünk érte), azután ebédelünk, majd délután még párszor megnézzük a legkevésbé rossz kolléganő csípőjét, aki minden oldalt külön nyomtat, hogy a fenti célt elősegítve a lehető legtöbbször mehessen el előttünk a fénymásoló felé és vissza. ...sokáig töprengtem azon, hogy tegyek-e még egy „g”-t az „elősegítve” szóba, de végül nem tettem.

Tehát ott ülsz a körúti büfében és észre sem veszed, ahogy a pultos egy hatalmas késsel és gyilkos mozdulatokkal hántja lefelé a szendvicsedhez a húst, mert egymás után lépnek el előtted az emberek az utcán és nem tudsz felocsúdni a transzból. Kicsi, kövér, karcsú, barna, csinos, kopasz, magas, ápolatlan, jólszituált, nagyképű, májer, falusi, elegáns, sznob, tökfej, intelligens, ráérős, slendrián, vagány, falusi vagány, nagymellű, ráncos, komor, lassú, szétszórt, előzékeny, bús, vagy vidám…..

Végül minden elsötétül, mert valami eltakarja előled az utcát és egyben a kívülről jövő fényt; te kétségbe esel, de a következő lélegzetvételnél minden a helyére kerül: sült hús, zöldség és kenyér illatát érzed, kicsit feljebb nézel és rájössz, hogy a pultos áll előtted és a giroszt nyújtja feléd, amit az előbb tőle rendeltél.

VM / 2014.05.12. / Bp.