les Calanques

klikk a képre

   Indulás előtt megöntöztem a virágokat. Tudtam, hogy Zárayné leutazott vidékre a fia ballagására és csak következő nap este jön majd át, de biztos voltam benne, hogy a leander addig ki fogja bírni víz nélkül. Még egyszer végigsétáltam a lakáson, áttapogattam a zsebeimet – „kulcs, pénz, iratok” – végül kiléptem a lépcsőházba és berántottam magam mögött az ajtót.

   Az úton semmi különös nem történt: beszállás időben, indulás kis késéssel, érkezés valamivel előbb. Odafönt adtak egy keveset enni is, valamilyen szendvics volt, meg sajt. Jól kiláttam az ablakon, mert a mellettem ülő nő végigaludta az egész utat – persze szikrázó fehér felhőkön kívül nem volt más látnivaló. A sajt után kólát kértem.

klikk a képre

   Marseille, Les Calanques: a vonaton a jobb oldalra ültem, mert onnan lehet a tengerre látni. Part – viadukt – alagút – víz – viadukt – part – alagút – apró öblök – városkák – templomtornyok – tengerbe vesző meredek hegyoldalak. Errefelé minden függőleges, a dolgokat fent, vagy lent kell keresni.

   La Ciotat, a vonat érkezése (eredeti cím: Arrivée d’un train à La Ciotat). A Lumière testvérek itt forgatták híres – egyébként mindössze egy perces – filmjüket a „kinematográffal”. Nem tudom, hogy vajon ez volt-e az a pályaudvar, vagy azóta esetleg átépítették és máshová került. Fel kell hívnom Záraynét a leander miatt.

VM / 2014.08.28. / Vác