mire odaérsz

forráshoz klikk a képre

elindulsz – sokáig mész és egyre keskenyebb az út – sosem fordulsz vissza, mert úgy értelmetlen lenne az egész – végül már egy vékony sziklapárkányon egyensúlyozol – később az is kifogy a lábad alól, akárcsak a szikla a kezed alól – eddig legalább a falba kapaszkodhattál, de most csak egyetlen szál kötél feszül alattad, ami távol a ködbe vész; körülötted üresség – rádöbbensz, hogy innen nem is tudnál visszafordulni, akkor lezuhannál a semmibe – izzadsz, arra gondolsz, hányan hevernek alattad összezúzva a sziklákon – a szél időnként hangokat fúj feléd, olyanokat, mintha messze előtted emberek várnának rád – lassan, óvatosan araszolva újra előre indulsz – már tudod, hogy nem álmodtál, ott emberek vannak – már látod is a helyet: kiugró szirt, mögötte kedves kis tisztás, azon barátságos társaság – még néhány perc, már csak húsz méter, minden lépés huszonöt centi, közelebb és közelebb – vigyázz, ha az utolsó méteren esel le, akkor is megdöglesz, a „majdnem” sehol és senkinél nem számít – a szemedet csípi saját verejtéked, már nem is látsz, nem is nézel, csak a talpaddal érzel – fogynak a centik és mikor egyszer, ezredszer, előre dugod a lábad, ujjaid hegyei különös, szokatlan felületet érintenek: követ – lelépsz a kötélről, fellélegzel, mosolyogsz: „hát nekem is sikerült” – körülötted sokan állnak, de valami előbb meghökkent, aztán elszomorít: senki sem figyel rád – rá kell jönnöd, hogy míg odakint egyszeri és megismételhetetlen voltál, itt csak egy vagy a sok közül: senkit sem érdekel, hogyan jutottál ide – a szomorúságot düh váltja fel – majd egész lassan újra felelevenedik benned az út, most már szépnek tartod a düh elillan és visszavágysz. De mégsem indulsz el, mert tudod, hogy lezuhannál – maradsz; néhány perc múlva legbelül beletörődsz, hogy nem tudod újra megcsinálni – inkább megpróbálsz a többiek közé vegyülni: „talán csak nem tudták, hogy jövök, talán más dolguk volt, hiszen olyan szimpatikusak…”, lassan te is velük mosolyogsz és már észre sem veszed azokat, akik odakint izzadnak a kötélen…. ők sem téged.

VM / 2014.08.08. / Vác