kettő

   Télen Budapest jobb. Úgy értem, jobb, mint… mindegy minél, de jobb. Legalábbis, ha az ember Fehérvárra indul és fél hét körül csendben átcsavarog a városon, nem állja meg, hogy ne álljon meg valahol egy kávéra, hogy valahogy, valahol, valamilyen formában egy utolsó csókot ne harcoljon ki tőle - Budapesttől. Hideg, csöpögős, kellemetlen csók ez, mert valamiért mindig esik, vagy nemrég esett az eső és a víztől tükröződnek az utcák és az az érzésed, hogy mindenből kettő van körülötted: két villamos, két bolt, két ház és két megálló. A zebrán felül és alul is megy egy-egy idős hölgy – isten tudja, honnan került (kerültek) elő ilyen korán – és csoda, hogy annak, aki fejjel lefelé megy, nem esik ki semmi a szatyrából. Két trolibuszról szállt le és bemegy a két dohányboltba két omniáért. Együtt jönnek majd ki és egy pillanatra megállnak majd a színház üvegajtaja előtt. Akkor már négyen lesznek, mert az üvegajtó varázserejű – egyébként is, de színház esetén különösen. Sóhajtanak is majd a nénik, de azt már újra gyaloglás közben, amikor megint csak ketten lesznek, mert fáznak és mind a ketten sietnek valamilyen védett helyre. Elvágtat mögötted két villamos és beleremeg a kirakat mögötti bábu. Ő egyedül áll odabent, mert az üzletben nem esik az eső és a lába alatt a padló tele van szórva cipővel, sállal, labdával, sapkával, meg kesztyűvel – ja, és fel van szórva valamilyen fehér izével, amiről azt kellene hinned, hogy az hó. A hóról pedig arra kellene asszociálnod, hogy most tél van és azokban a cuccokban majd lehet nagyokat szánkózni, hógolyózni, meg csupa olyan dolgokat csinálni, mint a reklámokban, ahol a tökéletes fogsorú fiatal és jól kereső apukák hancúroznak fiatal, háromgyerekes, nádszálvékony (szintén hófehér fogsorú) feleségükkel. Valaki oldalt felköhög és észre veszed, hogy az az ember, aki az aluljáróban a földön szokott aludni a kutyájával, most itt táborozik egy átjáró szemöldökgerendája alatt, mert ott van egy harminc centis csík, ahova nem esik az eső… csak az, amit odafúj a szél. Lassan továbbállsz és amikor kilépsz a saroképület takarásából, belédkap a Blaha felől üvöltő szél; erről pedig azonnal arra asszociálsz, hogy tényleg tél van.

Igen, biztosan arra gondolsz, hogy "vajon mi nekem ebben a jó ?", én pedig, azt hiszem, nem is tudok rá válaszolni. Azért egyszer próbáld ki, hátha tetszeni fog...

VM / 2014.12.08. / Astoria