ideát

   Hat előtt nincs tüntetés, kávé, nyitva tartás, és törvényalkotás sincs. Hat előtt csak eső van és hideg. Hat előtt csak a messze előtted bandukoló két piros fényt követed. Ők vezetnek, meg a melletted végeláthatatlanul futó fényes villamossín. Hat előtt nem látod a híd alatt vonuló folyót, csak két messzi partot látsz és úgy érzed, hogy közöttük feneketlen üresség húzódik. Hatalmas repedés a föld arcán, óriási fekete lyuk, ami mindent beszippant maga körül: az út aszfaltját, az éjjel-nappali üzletet, az előtte támolygó részeg embert, a villamost és az a benyomásod támad, hogy már a sínek is lefelé görbülnek és előbb utóbb azok is eltűnnek a hasadék mélyén. Beszippantotta a csillagokat, hiszen odafent egy sincs és maga felé vonzza az eső összes cseppjét. Nyilván a szél is azért fúj, mert azon a résen átszív a huzat isten tudja honnan, bele kellene ugrani ahhoz, hogy megtudd, vagy csak egyszerűen kint ácsorogni öt körül a Szabadság hídon és téged is beszippantana. Akkor Kínában, a Húsvét szigeten, Eldorádóban, vagy egyenesen Atlantiszon kötnél ki. Persze van, aki azt mondja, hogy ott biztosan jobb lenne, de ne higgy neki, mert odaát valószínűleg pont az ellenkezőjét hiszik… ha egyáltalán van olyan ország, hogy „Odaát”. Nekik biztosan nincs… nekik „Ideát” van.

VM / 2014.12.15. / Bp. Szabadság híd