kék és fehér

   Ha én lennék a kék, azt állítanám, hogy a fehér ellehetetleníti az életem, mindenhonnan körbeölel, már-már fojtogat, persze kifelé a szép, ártatlan fehér arcát mutatja, pedig valójában önző és mindenre fittyet hányó módon borítja el a világot és aki szembeszáll vele, bizony készüljön fel rá, hogy minden alkalmasnak tűnő eszközt fel kell majd használnia az ellenállásra, ha nem akar a rohamosan terjeszkedő fehér áldozatául esni.

   Ha a fehér lennék, ugyanazt állítanám a kékről, mint ő rólam, csak épp hozzátenném, hogy nekem van igazam, hiszen mindenki láthatja, mint szivárog a kék lassan lefelé, nem hagyva teret senkinek, aki nem hajlandó arra, hogy ő maga is kékké váljon.

   Ha a fekete lennék, csak odabiggyeszteném magam az egyik sarokba és addig várnák ott, amíg rá nem jönne a világ, hogy nélkülem semmi sem lehetséges.

VM / 2014.09.14. / Vác