majdnem minimalizmus

kép forrásához klikk a képre

Irma néni azt mondja, hogy a város maga az erkölcsi fertő. én nem tudom mire gondol. időnként járok bent a városban és semmit sem látok, ami Irma nénit igazolná. nem…. no, nem csinálnak semmi olyat… az utcán legalábbis nem… de a házakban a faluban is csinálják… gondolom… Irma néni a sok nemtörődöm, erkölcstelen, ápolatlan emberről szokott beszélni, olyan hosszú hajú, borotválatlanokról, akiket az aluljárókban lehet látni. az az igazság, hogy otthon, Irma néni szobájának falán több kép is lóg, és mindegyik kép éppen egy hosszú hajú, szakállas fiatalembert ábrázol, de Irma néni erre azt mondja, hogy az az ember más, mert ő egyszer nagyon régen magára vállalta a mi bűneinket és ezzel megmentette a világot. hát, ahogy elnézem azokat, akik az aluljárók telefonfülkéiben laknak, ők is elég sok bűnünket magukra vállalták már – sőt, látom, hogy vállalják is folyamatosan, hiszen csupa olyan „rossz” dolgot csinálnak, amit mindenki más, csak épp az utcán – biztosan ők is már sokszor megmentettek minket így. és azt sem hiszem, hogy reménykedhetnének olyan körülményekben, amiben Irma néni él. ezt azért mondom, mert Irma néni a „tisztes szegénységről” is szokott beszélni, de úgy tűnik, hogy azoknak az embereknek a szegénysége Irma néninek nem tisztes, Irma néni körülményei pedig biztosan nem számítanának szegénységnek, ha emezek látnák. néha Irma néni is jár a városban, mert időnként ellátogat Feri bácsihoz. sőt, Irma néni olyankor mindig kicsinosítja magát, az embernek egészen az a benyomása támad, hogy Irma néni valakinek tetszeni akar… én csak Feri bácsira tudok gondolni. Feri bácsi a metró közelében lakik, az újságos melletti zebrán kell átmenni és egy nagy barna kapun befordulni. ott hirtelen csend lesz, szélcsend és hűvös és hallani lehet már a Feri bácsi melletti lakásban lakó gyerekek nevetgélését. én is jártam már Feri bácsinál, de általában inkább elcsavargok, mert Irma néni ilyenkor teljesen le szokta foglalni Feri bácsit. nagyon szeretek így tekeregni. egyszer már a Köröndön is voltam. állítólag Feri bácsi is ott lakott régen. úgy tudom, akkoriban még Irma néni sem viszolygott annyira a helyi erkölcstelenségektől, hogy ne kacérkodjon a beköltözés gondolatával. végül Feri bácsi átköltözött Edit nénihez a mostani lakásba, ezzel megalapozva Irma néninek a várossal szemben táplált ellen-érzelmeit. később – jóval később, ez olyan tíz éve lehetett – Edit néni eltávozott és Irma néni nézetei épp eleget enyhültek ahhoz, hogy havonta egyszer vagy kétszer ellátogasson a bűnös városba, Feri bácsihoz. amikor így csavargok, mindig csak a járdán szoktam sétálni, buszra, metróra soha sem szállok, mert félek, hogy nem találnék vissza. arra már gondoltam, hogy ha villamossal mennék egy darabig, azzal messzebbre is juthatnék és végszükség esetén még a síneket követve is visszatalálhatnék addig a térig, ahol Feri bácsihoz kell kanyarodni – mindig elfelejtem a nevét, mert nem olyan név, mint a Kossuth Lajos, vagy a Petőfi, amiből otthon is van… valamilyen „o”-val kezdődő és nagyon sok ember, meg autó van rajta. olyan autók is vannak ott, amik még a Kovács Úrénál is nagyobbak – Kovács Úr azt szokta mondani, hogy akkora autót már butaság venni, az a fajta, ami neki van, az éppen ésszerű. Kovács Úrnak vállalkozása van nálunk, a falu szélén és nem messze onnan egy nagy (naaagy) háza. neki van a faluban a legnagyobb nappalija – ezt mindenki tudja. rosszul mondtam: ezt kötelező tudni. Kovács Úr a polgármesterrel is jó viszonyt ápol, ami nem mindenkinek tetszik nálunk. állítólag Feri bácsi épp az ilyen dolgok miatt költözött be annak idején. lehet, hogy igaza volt. talán én is beköltözöm egyszer. jó nekem a kis nappali is.

VM / 2016.02.28. / Bp