újévi rejtvény

Azok a rejtvények a legérdekesebbek, amiket első látásra megoldhatatlannak látsz. Szerencsés esetben az ember sokszor találkozik ilyennel… de ez így nem is igaz, mert az ember eleve sokszor találkozik ilyennel és a szerencsés eset az, amikor elég időt tölt el velük ahhoz, hogy megoldást találjon rájuk. Ehhez viszont arra van szükség, hogy megállítsd az agyadban folyamatosan ott kavargó rohanást, de ez lehetetlen (lehetetlen?). Mert van a munkahely, van a család, van a gyerek, vannak a szülők, vannak a barátok (vannak?), vagyis van egy csomó egyszerű, de időt igénylő feladat, amit vagy a környezeted rótt rád, vagy saját magad vállaltad be, ami miatt talán már vered (vernéd) a falba a fejed, de inkább komoly ábrázatot öltesz magadra és folytatod: azaz tovább araszolsz a dugóban félúton az óvoda és a munkahelyed között, tovább rágod a kefét az irodában, mégsem kapcsolod ki a mobiltelefonodat és ezen a napon sem mondod meg „annak a hülyének” (bárki is legyen az), hogy mi a véleményed róla. Ez utóbbiban egyébként talán még az az előny sincs meg, hogy ő sem mondja meg a véleményét rólad, mert lehet, hogy megmondja. Tehát folytatod, mégpedig azért, mert így senki sem fog rád úgy nézni, ahogyan nem szeretnéd. Itt azért tegyük hozzá, hogy, ha valaki nyitott füllel jár bármilyen forgalmas helyen, a beszélgetések nagyon komoly százalékában van arról szó, hogy valaki mit hitt vagy mit fog hinni valaki másról, ami arra enged következtetni, hogy a taposómalom folytatása egyáltalán nem garantálja, hogy nem fognak úgy nézni rád, mint egy darab szarra (legalábbis, hogy nem fogod úgy érezni…) … sőt…. Tehát folytatod és másnap is ugyanabban a „mókuskerékben” találod magad. Napod egy pontján rádöbbensz (már megint), hogy hiábavaló mindaz, amit teszel, mert állandóan ugyanazokba az akadályokba ütközöl. Ekkor azt mondod magadban, hogy „nem adom fel”. Hadd kérdezzem itt meg: pontosan mit is „nem adsz fel” ? Ekkor azt „nem adod fel”, hogy megmutasd a környezetednek, hogy te is el tudod látni azokat a feladatokat, melyeket mindenki más el tud látni, vagyis semmilyen különleges képességet nem igényelnek. Azt „nem adod fel” ilyenkor, hogy bebizonyítsd önmagadnak, hogy te sem vagy hülyébb a sokéves átlagnál és ezt egy esetleges dicséret formájában hitelesen visszaigazolja neked az a hülye, akinek néhány sorral feljebb nem mondtad meg, hogy mit gondolsz róla.

… és akkor boldog vagy… (boldog vagy?)

VM / 2016.01.01. / Vác