kő

   Le Havre partjain sok olyan követ lehet találni, amin a tengervíz áramlása, meg a kövek összeverődése lyukat ejtett. E kövek mérete a képen kulcstartóként szolgáló egyszerű kavicstól az emberfej nagyságú „szikláig” terjedhet – ez utóbbiak olyan nagyok és nehezek, hogy reális baleseti kockázatot jelentenek a fürdőzőknek, mert könnyen a kövek közé szorulhat a lábuk. Az alsó képen lévő slusszkulcs gazdája is ott, a szajna torkolatánál gyűjtötte be kulcstartóját és a természet-vájta apró lyuknak köszönhetően csak annyit kellett tennie a kis dísszel, hogy, nehezen ugyan, de átfűzött rajta egy kulcskarikát.

   Azt mondhatnánk rá: „francia dizájn”, de persze nem az, hiszen a kis kavicsot emberi kéz talán most először érintette. Sőt… 

Le Havre városa nem túlságosan régi település és I. Ferenc király azért alapíttatta a kikötőt 1517-ben épp arra a helyre, mert a francia flotta rendszeresen a szomszédos Harfleur partjain állomásozott. Harfleur pedig inkább normann falu volt – Viking törzsek azért telepedtek meg Normandiában (innen a név: norman / eredetiben: norsemen = északi emberek), mert a francia (karoling) korona valamikor az első ezredforduló körül egyezséget kötött velük, mely szerint a vikingek földet és békés otthont kapnak Rouen-től északra, ha egyrészt nem fosztogatják tovább a francia falvakat, másrészt megvédik a délebbi területeket amikor majd más, várhatóan később érkező viking törzseknek is a fosztogatásra támadna kedve. Európában joggal félhették az északiakat, hiszen azok korábban, a szajnán felhajózva Párizst is megtámadták, de Szicíliában is jártak, sőt, egyes elméletek szerint megint más viking törzsek a Dnyeperen és a Volgán utazva komoly szerepet játszottak az orosz birodalom kialakulásában is. 
   Tehát szögezzük le: akkor ez a kavics normann. De korábban talán még kelta gyűjtögetőket is látott, tapostak rajta Cézár katonái, ez a kavics már volt katolikus, protestáns, kálvinista és anglikán kavics is, ismerte Samuel de Champlain-t és látta, amikor az 1603-ban elhagyta Honfleur kikötőjét, hogy öt évvel később az óceán túlpartján felépítse az „Abitation de Québecq” névre keresztelt kereskedőállomást, ami később egy egész tengerentúli tartomány nevévé vált; ez a kavics talán látta a Normandiát, az óriás gőzhajót és hallotta, hogy a hajó pár nap múlva New Yorkba érve elnyerte a kék szalagot, hallotta azt is, amikor Le Havre városát a földig bombázták (a város ezért hasonlít ma Tatabányához, vagy Dunaújvároshoz), tapostak rajta a világháború partraszállói, később pedig a túristák ezrei, időközben hajdani büszke kőből kis bölcs és lyukas kaviccsá kopott és elfáradt.

…vagy nem így volt ?

…mindenesetre most itt fityeg a kulcsomon.

VM / 2016.01.31. / Vác