Friday, October 2, 2015

az utcazenész, aki jól játszott

   Ez az utcazenész több dologban különbözött más utcazenészektől. Ez az utcazenész idősebb volt, mint általában a többi. Ennek az utcazenésznek jól állt a kezében a gitár. Abban is különbözött, hogy soha életemben nem fotóztam még utcazenészt, de őt igen. Ez az ember olyan volt, hogy mögé tudtam képzelni a csavargással eltelt éveket. „Ő is a vécén szarik” – mondta egyszer Kovalcsik a Souléia hotel félemeleti lépcsőfordulójában, amikor egy hasonszőrű alakról meséltem neki, szerinte túl nagy rajongással – „és ő is lehúzza” – tette még hozzá nagy bölcsen, míg a kulcsait keresgélte a zsebében.

Ez az utcazenész úgy dörmögött a húrjai alá, hogy jó volt őt hallgatni. Felkonferálta a dalait, ugyan nem lehetett érteni, hogy mit mondott, de így legalább bármit bele lehetett érteni, én ezt tettem, de már elfelejtettem, hogy miket találtam ki.
Ritkán lehet őt ott látni, nekem nyáron tűnt fel utoljára. Vajon merre járt azóta ? Biztosan vándorolt: valahol lemászott egy teherautó fülkéjéből, még egyet intett a sofőrnek, gyalogolt pár mérföldet, beért egy térre, leült egy padra, vagy csak a szökőkút kövére és játszott; azután továbbállt és új helyeken új terekre érkezett, ott is játszott; másnap felszökött egy tehervagonra, ami ki tudja merre vitte tovább, ő a vagon lemezfalának vetette hátát, a félig nyitott ajtón a tájat bámulta és dalokat írt – inkább költött. Végül ki tudja, hol állt meg vele az a tehervagon, ő leugrott, megint gyalogolt egy kicsit, megint beért valahová, megint leült a kőre… és így teltek az órák, a napok, a szeptember. Most újra itt van és a saját krónikáját énekli úgy, hogy én nem értem, de ő láthatóan élvezi. Egy hét múlva pedig ott felszik majd egy pótkocsi platóján, el- elszenderedik, de minden zökkenőre felriad, mert nem akarja, hogy véletlenül rápakoljanak pár tonna takarmányt, mert az nem csak őt, de a hangszert is tönkretenné, ami nem csak a fulladás, de a hangszer miatt is az élete végét jelentené.
Persze mondhatjátok, hogy ez mind nem is igaz, de én úgy sem fogom elhinni nektek.

VM / 2015.10.03. / Szfv.

No comments:

Post a Comment