254/a: Öt hullámos vonal

Csi Im sokáig tanakodott magában, mire a terem faláról kiválasztotta azt a képet, amelyikről leginkább el tudta képzelni, hogy reggelenként a tévé fölötti sarokból köszöntse őt ébredés után. Végül egy fekete hátterű alkotásra esett a választása; nem volt biztos abban, hogy pontosan mire utal a vászon tetejéről lefelé kanyargó öt fehér vonal, de ez csak fokozta vásárlókedvét. Máris otthoni foteljába képzelte magát, gondolataiban kávét szürcsölt és a látszólag találomra húzott vonalak jelentését latolgatta. Kisietett a recepcióra. A pult mögül kérdő tekintettel nézett rá egy középkorú nő, ő pedig azonnal elmondta neki, hogy mit szeretne. A recepciós türelmesen bólogatott, majd megkérdezte Csi Imet, hogy pontosan melyik képet sikerült kiválasztania és rövidesen kiderült, hogy a 254 / a jelűt. A hölgy ekkor felvett egy fehér telefonkagylót, néhány szót beszélt valakivel, majd amikor letette, megnyugtatta Csi Imet, hogy minden a legnagyobb rendben van, de türelemmel kell lennie addig, míg néhány óra múlva bezár a kiállítóterem, mert csak akkor fogják levenni a képet a falról, hogy Csi Im otthonába szállítsák.

Csi Im pedig megnyugodott. Boldogan lépett ki az utcára: ősz volt és a felhők alá ereszkedő nap hosszú árnyékok és vakító fény egymást váltogató csíkjaival töltötte meg a várost. Ő villamosra szállt, talált egy helyet az ablak mellett, oda leült és becsukta a szemét, hogy élvezze, ahogy a forróság el-elönti az arcát mindig, amikor a kocsi kibújt egy-egy ház maga elé vetett, rohamosan nyúló sötét lenyomata alól. Csak öt kacskaringós fehér vonalat képzelt maga elé.

Másnap reggel kilenckor csöngettek Csi Im vidéki otthonának ajtaján. Nagy, lapos, derékig érő papírdobozt hoztak. Csi Im aláírt egy elismervényt, megköszönte a szállítást és amikor a sofőr és társa eltűntek a lépcsőfordulóban, óvatosan betolta a vékony dobozt az előszoba folyosójára, onnan pedig abba a sarokba, ahol a tévé felett régóta díszért sikoltott egy nagy és üres falfelület. Kibontotta a dobozt, kivette belőle a fekete hátterű festményt és újra lenyűgözte a látvány. Épp úgy ült le, ahogyan azt előző nap a körúti galériában megálmodta: lassan, centiről centire ereszkedett bele foteljába és közben egy másodpercre sem vette le szemét az öt függőleges és kacskaringós fehér csíkról.

Fél óra múlva állt fel újra, hogy kiszemelt helyére akassza új szerzeményét. Különös dolgot vett észre a kép másik oldalán: nem csak felül, de alul is szereltek rá akasztót. Ezen eltöprengett, majd kíváncsiságból fejre állította a festményt és újra a fotelba ült.

VM / 2015.09.26. / Vác