Móni földje II.

   Victor Hugo egészen biztosan nem sejtette, hogy Budapesten utcát fognak elnevezni róla, így nyilván azt sem, hogy egy fiatal elvált nő miatt, aki épp ebben az utcában bérel majd lakást, egy új, cseperedő író is kötődni fog ahhoz a helyhez. Persze ez a személy – bárki is legyen ő –, szemben a nagy francia romantikussal, soha, semmilyen politikai szerepet nem vállalt, nem élt és soha nem is akart száműzetésben élni és még temérdek dolgot nem tett meg, ami az írók atyjának természetes lett volna. Így ez az ember még írónak is csak önmagát nevezheti, hiszen nagy és világrengető tettek híján tudomást sem vesz róla a világ… még.

   Neki egyelőre csak a helyhez való kötődése nyilvánvaló de az minden jel szerint örök. Mert amikor úgy érzi, hogy odabent baj van, rendszeresen ott találja magát a Pannónia sarkán; hallgatja az esőt… hallgatja, hogy halkan sóhajt, sikongat a trolivezeték… ahogy a végtelen város mormog. Ő azt a trolit várja, amelyikre nincs írva szám és célállomás és a fővárosi közlekedésszervezők egyetlen listáján sem szerepel. Ez a troli különleges. Ennek a trolinak felső vezeték sem kell, bármikor képes elkanyarodni, mindig arra, amerre két utasa szeretné. Igen, mindössze kettő. Az egyik utas már fent ül, csaknem a busz végében és világító kék szemeivel ma is kíváncsian kémleli a várost, amiben évek óta él. A másik az író – nevezzük őt mi is így, ha már ez ennyire fontos neki – ő elöl száll fel, összezárul mögötte a piros busz fehér ajtaja és neki csak épp meg kell mozdítania a lábát, hogy az elindulás erejétől akaratlanul is hátraszaladjon az ülések közötti üres folyosón. Csak egy pár nedves cipőnyom vezet hátrafelé és az író ezt a nyomot követi, ahogyan egész életében tette. Mikor odaér, leül és vár, hogy azok a világító kék szemek felé forduljanak. A busz pedig repíti őket keresztül a városon; ők a sofőrre bízzák, hogy a sok esővíztől tükröződő utca közül épp melyikbe kanyarodjon be, az pedig minden saroknál dudorászva feji a volánt, ügyesen lehelgeti a pedálokat, így ringatja óvatosan két álmodozó utasát.

VM / 2015.01.30. / Bp.