Ilka

   Az író kedve szerint egy falrengető böfögéssel nyugtázta volna a finom ebédet, de érthető okok miatt ezt mégsem kockáztatta meg a pesti utcán. Inkább összezárt ajkai közül enyhe szellőként eresztette ki odabentről a nyomást. Így is jó volt, még egyszer istenhozzádot mondott a rántotthús ízének – ami már szabadon, apró felhőként úszott tovább a zuglói járdán a népstadion felé –, ő maga pedig rövid gondolkodás után elindult az ellenkező irányba, hogy egy kávéval rövidítse tovább a délutánt. Itt minden ugyanolyannak tűnt: nem csak a házak, a járda repedései, a szembe jövő arcok, vagy a falfirkák voltak ugyanazok, de neki úgy tűnt, hogy még a kis kétkerekű kocsikon tolt sörösrekeszeket is megismeri, mert épp ugyanott voltak eltörve, mint előző évben, amikor kényszerből utoljára csavargott ezen a helyen. Azóta új „karriere” kezdődött egy új városban, amiből valójában csak az új városra figyelt. A statisztikák nem azt mutatták, hogy túlságosan érdemes lenne figyelni arra a másik szóra. E sorok írója is csak azért merte ideírni azt, hogy „karrier”, mert tudja, hogy ennek a szónak csak itthon van pozitív értelme (eredetileg kőbányát jelent – sőt, azt is csak azért, mert a kibányászott kövek alapvetően szögletesek, hiszen a szó gyökerének, „carreau”, jelentése „kocka” vagy „négyszög”, lsd. a „káró” kártyalapon a kis csúcsára állított négyszöget).

Tehát ballagott az író az egyre erősödő kávészag felé és amikor a Thökölyre ért, megállt a járdán. És körülötte több diák is ugyanezt tette, mert ők is az út másik oldalára igyekeztek. És ezek a diákok valamiért épp szörnyen fontos dolgokról beszéltek: arról, hogy ki mit szeretne művelni életében – ekkor mind komoly arckifejezéssel arra az időszakra gondolt, amikor az emberek nagyszerű jogászok, csodálatos mérnökök, de főképp sikeres vezetők szoktak lenni – és, hogy vajon ezt az állapotot milyen hetvennegyedik átképzéssel érhetnék majd egyszer el (… ami után már kezdődhetne az „élet”). És az íróba – akár egy rossz mozdulatkor a fájdalom – hirtelen belenyilallt egy gondolat. Azt gondolta, hogy ezek a tökfejek (mármint a tökfejek szülei) kifizetnek egy zsák pénzt mindenféle bizonyítványokért, amire építve majd új bizonyítványokat szerezhetnek további pénzekért, de addigra majd kiderül, hogy „túlképzés volt” és így az írónak már diplomás kezek fogják villámsebesen összerakni a dupla hamburgert amikor majd betér valahová enni. Persze biztos lesznek – a kevésbé szerencsésebbje –, akik szüleik beteges biztonságkeresésétől hajtva és halvány protekció árán majd azonnal íróasztalok mögött találják magukat, így talán sohasem fogják felfogni a tőlük néhány méterre, az utcán zajló életet. Az utca számukra csak az a hely lesz, ahol épp egy falrengetőt böfögött valaki, majd - ki tudja miért - elindult a Thököly felé.

VM / 2015.01.23. / Ilka utca / rántotthús után / kávé előtt