volt egy hét,
egy teljes, amikor
esténként beszéltünk,
telefonon, sokat,
még sírtunk is
Te is, én is, együtt
a vonalban,
az volt a legszebb hét életemben.
azután...
nem válaszoltál semmire,
írtam Neked, hívtalak,
a legszebb verseket küldtem,
mert így el tudtam mondani
és vártam,
hogy hívj megint.
végül írtál,
"ne írogass nekem, kérlek"
ezt üzented és
"nem akarok tőled, veled semmit"
ezt még hozzátetted.....
azután ......
nem emlékszem már,
csak teltek a percek, az órák, a napok,
eltelt egy hét,
szeretnék írni valakinek,
szeretnék írni Neked,
de nem lehet,
a várost járom,
mert kidob az otthon
és a kőnek, a fának, a szélnek,
a napnak, a háznak, a víznek,
a hidegnek, a tavasznak és a fagynak,
meg a tölgyfa templomkapunak
mondom el,
hogy mennyire hiányzol
No comments:
Post a Comment