ma láttalak
és mindenkinek azt kívánom,
egyszer tapasztalja meg szívével azt a csodát,
amit Te jelentesz nekem,
mosolygott
a tekinteted,
nem
akarok erről gondolni semmit,
mégis,
vidámmá varázsoltad a szombat délutánt,
öröm,
amit Te ajándékoztál nekem,
azt
kérdeztem tétován,
egy
árnyéktól a templom repedezett, vizesedő falán,
örülnél-e,
ha ma egész nap az a tekintet járna az eszemben,
az nem
felelt, s én úgy értettem "igen"
eltűnt
minden körülem,
se fák,
se ház, se folyó, se szél, se nap, se hang, semmi sem,
újra
beléd szerettem, háromszázkilencvennegyedszer is,
Téged
látlak magam előtt, és élvezem
No comments:
Post a Comment