névtelen utca
A névtelen utca
házaira senki sem emlékezett. Ezért valahányszor az emberek a névtelen utcába tévedtek, mindig meglepődtek
azon, amit ott láttak: „nézd, milyen bájos, nyugodt, kedves … jaj de szívesen
élnék itt, távol a világ zajától, olyan csend van itt … az ember nem is
gondolná, hogy mennyire gondtalanul élnek egyes helyeken…” mondták az emberek
egymásnak, amikor a névtelen utcában
jártak, úgy, mintha mindig első alkalommal látnák a helyet. „Milyen utca is ?”
kérdezgették egymástól, amikor baráti beszélgetések alatt el szerették volna
mesélni ismerőseiknek, hogy merre jártak legutóbb… „hol is ? … még a városra
sem emlékszem”. A névtelen utcában az
autók is alig-alig jártak, mert zsákutca volt és sehová sem vezetett. A lakók
pedig – nekik az a kevés autó is sok volt, ami időről időre véletlenül betévedt,
hogy végül leghátul hosszasan szerencsétlenkedve megforduljon a szűk helyen –
szóval a lakók egy napon az utca egyetlen bejáratára is felszereltek egy
behajtani tilos táblát (ki tudja, honnan szerezhették…). Ettől a naptól fogva csak
ők, a lakók hajtottak be – mintegy fittyet hányva az önmaguk által kikiáltott új kresz szabályra. Pár évvel később, két költözés és egy haláleset okán, végképp
eltűntek az autók és a névtelen
utcában nem hallatszott már más, csak léptek, tölgyfaajtók nyikorgása, köhögés,
halk szavak és minden délben egy közeli templomtorony harangjának kongása. Évek
teltek el így, sőt, évtizedek. Gyerekek nőttek fel a csendben és amikor
felnőttek, elhagyták a névtelen utcát.
De a csendet, amihez hozzászoktak, lelkük mélyén magukkal vitték mindenhová,
amerre jártak. Bármerre is fújta őket a szél a világban, mindenütt önkéntelenül
ugyanazt a csendet keresték. És megtalálták. És egyre több ilyen hely lett; ezekről a helyekről pedig az új apák új fiai újra továbbvitték magukkal a csendet,
szerteszét a világba. Végül, a tejút egy távoli sarlóján, egy naprendszer
harmadik bolygóján, az ő időszámításuk szerint valahol félúton a második és a
harmadik évezred között…
…csend lett.
VM / 2015.11.21. / Vác
No comments:
Post a Comment