Friday, November 20, 2015

névtelen utca

   A névtelen utca házaira senki sem emlékezett. Ezért valahányszor az emberek a névtelen utcába tévedtek, mindig meglepődtek azon, amit ott láttak: „nézd, milyen bájos, nyugodt, kedves … jaj de szívesen élnék itt, távol a világ zajától, olyan csend van itt … az ember nem is gondolná, hogy mennyire gondtalanul élnek egyes helyeken…” mondták az emberek egymásnak, amikor a névtelen utcában jártak, úgy, mintha mindig első alkalommal látnák a helyet. „Milyen utca is ?” kérdezgették egymástól, amikor baráti beszélgetések alatt el szerették volna mesélni ismerőseiknek, hogy merre jártak legutóbb… „hol is ? … még a városra sem emlékszem”. A névtelen utcában az autók is alig-alig jártak, mert zsákutca volt és sehová sem vezetett. A lakók pedig – nekik az a kevés autó is sok volt, ami időről időre véletlenül betévedt, hogy végül leghátul hosszasan szerencsétlenkedve megforduljon a szűk helyen – szóval a lakók egy napon az utca egyetlen bejáratára is felszereltek egy behajtani tilos táblát (ki tudja, honnan szerezhették…). Ettől a naptól fogva csak ők, a lakók hajtottak be – mintegy fittyet hányva az önmaguk által kikiáltott új kresz szabályra. Pár évvel később, két költözés és egy haláleset okán, végképp eltűntek az autók és a névtelen utcában nem hallatszott már más, csak léptek, tölgyfaajtók nyikorgása, köhögés, halk szavak és minden délben egy közeli templomtorony harangjának kongása. Évek teltek el így, sőt, évtizedek. Gyerekek nőttek fel a csendben és amikor felnőttek, elhagyták a névtelen utcát. De a csendet, amihez hozzászoktak, lelkük mélyén magukkal vitték mindenhová, amerre jártak. Bármerre is fújta őket a szél a világban, mindenütt önkéntelenül ugyanazt a csendet keresték. És megtalálták. És egyre több ilyen hely lett; ezekről a helyekről pedig az új apák új fiai újra továbbvitték magukkal a csendet, szerteszét a világba. Végül, a tejút egy távoli sarlóján, egy naprendszer harmadik bolygóján, az ő időszámításuk szerint valahol félúton a második és a harmadik évezred között…

…csend lett.

VM / 2015.11.21. / Vác

No comments:

Post a Comment