keleti mese II

   Egy napon Va Mi és Csi Im, a két keleti bölcs, napi sétájuk során a Szabadság hídon keltek át Budáról Pestre – a hidat mindenki nevezze úgy, ahogy jól esik neki, e sorok írója azért „Szabadságnak” hívja, mert ezen a néven ismerte meg és egyébként is tetszik neki ez a szó. A bölcsek a híd közepén különös figurára lettek figyelmesek. Középtermetű szemüveges fickó volt, aki a szegecselt rácsos vasszerkezet tetején ücsörgött, kezében fényképezőgépet tartott és láthatóan élvezte a tarkóját simogató dunai szelet. Va Mi és Csi Im megálltak amikor oda értek, egymásra néztek, de mivel a budai hídfőnél már összevesztek egy komoly pszichológiai problémán, semmit sem szóltak egymáshoz, hanem azonnal a fényképezőgépes emberhez fordultak. „Mit fényképeztél utoljára ?” kérdezte tőle Va Mi. Csi Im nem szólt, inkább a háttérbe húzódva figyelmesen hallgatta a másik kettő beszélgetését. „Legutoljára lefényképeztem a szelet” válaszolta amaz lekiáltva a hídszerkezetről. „Ugyan, hogyan fényképezhetnéd le a szelet, hiszen az csak levegő, semmi más” szólt Va Mi és szörnyen bölcsnek érezte magát, ugyanmakkor már érezni vélte Csi Im rosszalló tekintetét a háta közepén. Rosszul érezte, mert Csi Im tekintetét inkább a hídon átkelő és a tavaszi melegnek meglehetősen nekivetkőzött Pesti hölgyek érezhették magukon – joggal. A hídszerkezeten ülő férfi nem bocsátkozott vitába a tudálékos bölccsel, inkább lenyújtotta neki gépét, hogy az saját szemével győződhessen meg a legutolsó kép témájáról. A képen az ég látszott, azon rohanó felhők és a kép jobb alsó sarkában egy szélben lobogó zászló. Va Mi hosszasan nézte a képet, majd elismerő pillantással adta vissza a gépet gazdájának. „Valóban lefényképezted a szelet” bólintott kezét megadóan felemelve a bölcs. „És milyen képet készítesz legközelebb ?” „Le fogom fényképezni a tavasz illatát” szólt mosolyogva a fotós, Va Mi erre már nem is kérdezett semmit, hanem virágzó fákat képzelt maga elé a népligetből és rögtön meg is tetszett neki a látvány. „És azután ?” kérdezte újra Va Mi. „Azután lefényképezem a bölcsek gondolatait.” mondta a fotós és Va Mi nem vette észre a szája sarkában görbülő alattomos mosolyt. „Azt meg hogyan lehet ?” kérdezte a bölcs és remélte, hogy a készülő kép az ő nagyszerű tulajdonságait domborítja majd ki. „Nem lesz a képen semmi, csak végtelen szürkeség” válaszolta a fotós most már mosolyogva és rögtön a másik irányba fordult, mert épp onnan kínálkozott egy nagyszerű kép. Va Mi erre szó nélkül továbbindult. „Mit mondott ?” kérdezte tőle tudatlanságot színlelve Csi Im, amikor utolérte, de mivel emez azt válaszolta, hogy „csak a szélről beszélt”, úgy döntött, nem hozza szóba a szürke képet, inkább csak magában mosolygott. Átértek Pestre és Csi Im elhatározta, hogy meghívja egy sörre csökönyös barátját.

VM / 2015.04.10. / Bp