A
Földváry ragu a következő módon készíthető el:
Legelőbb az író által “lötty”-nek nevezett keveréket kell elkészítenünk, hogy később a nagy kapkodás és “jajelfelejtettem…” illetve “jajaztiselfelejtettem…” felkiáltások közepette legalább a lötty meglegyen. Aki itt mosolyog, kérem komolyodjék meg, a konyhában másodperceken is múlhatnak a dolgok, mindez nem tréfa dolga.
Tehát a “lötty” egy személy esetén: 1/3 zöldségleves-kocka összetörve + egy kiskanál erős-pista (én az “erős-laci”-t használom, amit egy idős szomszédom – aki “Laci” – saját vegykonyhájában készített) + egy kiskanálnyi sűrített paradicsom + két lapos evőkanál tejföl/joghurt/kefír… + csalamádé/vagy cékla/vagy uborka leve két evőkanál, ezt villával elkeverem, majd a mikróba teszem párolásra, két percre.
Most nekállhatunk a ragu elkészítésének: “huszárgombra” vagdalok egy szelet párizsit, apróra összevágok egy harmadfej hagymát és durvább darabokra egy fej gombát. Előbb a párizsit pirítom egy kanálnyi forró olajon, majd utánuk döntöm a hagymát és a gombát is (sznobok a párizsi helyett biztosan valamilyen jó drága húst tesznek majd, lelkük rajta, de hó végén ne csodálkozzanak a bankszámlájukon). Kevergetem a serpenyő tartalmát, hogy oda ne kapjon valamit magához, hozzáadok egy pohár-alj-ujjnyi vizet, majd kiveszem a mikróból a “lötty”-öt és beleborítom a serpenyőbe. A mikróról megoszlanak a vélemények: felénk, a környékbeli falvak lakói között, elterjedt egy nézet, miszerint a mikró “megöli” az ételben/vízben található és a szervezet számára fontos apró organizmusokat. Ilyen félelmek esetén a teljesen természetes eljárást javaslom, azaz egy frissen vadászott mammut lenyúzott bőrét tegyük napra, majd az így keletkező kipárolgásokat hasznosítva “gőzöljük” néhány napig az öntetet addig, míg a leveskocka egészen fel nem oldódik. Az egész folyamat feltételezhetően néhány mammutot és egy-két hetet vehet igénybe. A harmadik lehetőség, ha a mikrót használjuk, de azt hazudjuk, hogy a mammutos eljárást követtük, az étel ebben az esetben is “egészségesnek” mondható, hiszen ideális esetben senki nem fogja firtatni az részleteket*. Tehát hozzáöntöttem a “lötty”-öt a raguhoz, ekkor ízlés szerint sót, borsot, majorannát, tárkonyt és egyéb fűszert szórhatunk a serpenyőbe. Néhány percig rotyogtatjuk lassú tűzon, majd, amikor megfelelő sűrűségűre állt össze, elzárhatjuk a gázt. Időközben vizet forraltunk egy kevés nokedlinek, vagy egyéb tésztának, azt is elkészítjük, amíg az fől, a mikrós csalás miatt fellélegző mammutokat szélnek eresztjük, majd visszatérhetünk a konyhába. Ekkor az immár megfőtt a tésztára ráöntjük a ragut és az egészet összekeverjük.
...és megesszük
Ha vendégeink közül valakinek így nem ízlik, találjunk ki egy jól hangzó, minél egzotikusabb hangzású nevet (az én kedvencem a “besançoni módra”), ekkor – figyeljük meg – már többen állítják majd, hogy ők voltak is ott (“hol is van drágám az a böza..izé ?”) és nagyon ízlett nekik és ennek itt sincsen párja közel, s távol, még a “böza...izé” lakosok is megirigyelhetnék.
Jó étvágyat
* a mammutok pedig megússzák
** hiányos felkészültségem miatt a fenti fotón az “auxerrois” ragu látható – így már teljes a káosz 😊
VM 2021 dec.
