 |
| Paris, Rue de Chazelles |
…. mert te nem félsz az ellenkező irányba fordítani a kormányt, ha úgy érzed, hogy a te utad arra visz, – mondta a csavargónak az ezredes – hiába megy mindenki “erre”, te “arra” mész, fejest ugrasz a semmibe, amiről később kiderül, hogy sok mindent rá lehet fogni, csak azt nem, hogy az “semmi” és, hogy ezt egyedül te láttad, mert volt merszed belenézni, hogy lásd, valójában mi-mindennel van tele az a “semmi”. Számodra az élet legfontosabb eleme a függetlenség; a függetlenségedért nagyon sokat küzdesz, dolgozol, áldozatokat hozol, kockázatot vállalsz, amit más nem tenne meg, de végül meg is kapod érte a jutalmad, az a függetlenség mindig a tiéd lesz… annál is inkább, mert lassan rutinod is lesz abban, hogy megszerezd – amit sokszor csinálunk, annak előbb-utóbb megtanuljuk a módját, aki soha sem próbálja, annak mindig távoli és elérhetetlen marad, bármiről is legyen szó.
Örülök, hogy azt mondtad “megkapod”, mert a “megszerzed” túl nagyképű szó lett volna – dünnyögte maga elé a csavargó – mert, akármibe is kezdesz, rengeteg az ismeretlen tényező, amit csak út közben látsz meg, ezeken a pontokon szerencse nélkül nem boldogulsz, de épp ezeken a pontokon tapasztalod meg, hogy…. hívhatjuk bárhogyan…. szerencsének, sorsnak, végzetnek, Kovács Mancikának …. vagy akár Istennek… szóval az a dolog segít…. De, azt hiszem, ebben a kérdésben sokan eltévednek, mert azt hiszik, hogy a “segít” azt jelenti “megcsinálja helyetted”, pedig ez nem így van, elindulni, küzdeni, kockázatot vállalni nekünk kell, a segítség csak azután jön. Aki azt mondja, “szerencsétlen vagyok”, az egyszerűen el sem indul, és azért nem indul el, mert nem hisz benne – a szerencsében, a sorsban, Kovács Mancikában … Istenben.
VM, 2021.09.18, Vác
A fenti képen az épülő Szabadság szobor látható, még Párizsban, 1884-ben, New York-ba szállítása előtt.
